W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Gazda István: Apáczai, Szily és a tudományos szaknyelv az Encyclopaedia megírása 350. évfordulóján

Szily, Apáczai és a szaknyelv kérdése az 1890-es években kapcsolódott össze, akkor, amikor Szily akadémiai főtitkárként nemcsak a régi magyar tudományos munkák beható kutatására vállalkozott, hanem amikor egyre jobban bekapcsolódott a nyelvtörténeti kutatásokba, s amikor munkálkodásai eredményeként 1904-ben létre tudta hozni a Magyar Nyelvtudományi Társaságot. Érdekes életút az övé: fizikus, a Műegyetem második rektora, az egyetemet valóban felvirágoztatni tudó rektor, évtizedeken át a K. M. Természettudományi Társulat vezetője, 16 éven keresztül a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd ugyancsak hosszú időn keresztül főkönyvtárosa, a Magyar Nyelvtudományi Társaság alapítója, aki korábban a Természettudományi Közlönyt alapította, majd megindította az új szerkesztésű Akadémiai Értesítőt, 1905-ben pedig a Magyar Nyelv című folyóiratot. Kitűnő tudományszervező, akinek nagy akadémiai kézikönyvek, társulati szakkönyvek, köztük Herman Ottó műveinek világra jöttét köszönhetjük; tudós ember, aki könyvtárakat virágoztatott fel, aki szerkesztőknek és lektoroknak adott munkát, aki szerzőket kutatott fel, aki kézkönyveket, maradandó értékű műveket állíttatott össze; mérnök-fizikus, aki a termodinamika II. föltétele témakörében végzett kutatásaival nemzetközi hírű tudóssá lett, s aki fizikusi éveiben kezdte meg tudománytörténeti és nyelvtörténeti kutatásait, s megalkotta a Magyar Nyelvújítás Szótárát.

17 Hivatásos fizikus volt, egyben tudománykedvelő tudománytörténész, hivatásos természettudós volt, egyben a humaniorákat szerető nyelvtörténész. Mára már a természettudósok inkább nyelvészként tisztelik, a nyelvtörténet kutatói szívesen átengedik Szily dicsőítését a természettudósoknak. A vitában nehéz dönteni, nem is célunk. Szily tudós kutató volt, kitűnő tudományszervező, szorgalmas ember, aki hatalmas tudományos anyagot dolgozott fel, s akinek mind természettudományos, mind nyelvészeti munkássága jelentős. Neki köszönhetjük tudománytörténeti kutatásaink megindítását, e területen több kiváló követője is akadt. Apáczait sajnos nem értette, e kutatási irányban szerencsére kevés követője akadt. A későbbi kutatók már megértették Apáczait. Apáczai a nagy cáfolok egyik legkiválóbbja volt, míg a jelentős Apáczaikutatók a legkiválóbb Szily-cáfolók voltak. 17 Új kiadása: Szily Kálmán: A Magyar Nyelvújítás Szótára. 1-2. (egybekötve). Bp., 1994. Nap Kiadó. XV, 404; XII, 405-663. Eredeti kiadása: 1902-1908.