W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csoma Zsigmond: „Magyarul írjuk, Magyarnak írjuk,..." (A magyar szőlészeti-borászati-kertészeti szaknyelv és szakterminológia kialakulása, fejlődése a 18-19. század fordulóján)

nem termő és idős fáknál sikerrel alkalmazta és javasolta, hasonlóan az új oltási módokhoz. A zöldségtermesztés területén Szarvason 1773-ban áttelelő salátát honosított meg, amelyek a környező községekben ekkor már ismertek voltak. Káposzta- és répamagot osztott szét a szarvasi parasztok között. Kísérletezett és hétszer ismételte meg a dinnye-, répa-, burgonyaföldekbe történő, újraszántás nélküli búza és téli árpa vetését. Megállapította, hogy a vízigényes zeller és a spárga nem termeszthető nagy sikerrel az Alföldön. A fűszer- és gyógynövénytermesztés területén a sáfránytermesztést szorgalmazta. Az 1799-es egyiptomi sáfrány árának két-háromszorosára emelkedése a hazai sáfrányt termelők kedvét is növelte. Javasolta ezért a magyar termesztők védelmében a külföldi sáfrány behozatalának eltiltását. Sokféle gyógynövénnyel kísérletezett Tessedik, főleg felesége irányításával termeltette a növényeket gyógyszertári célra. 1803-ban már több mint száz gyógynövényből álló gyűjteményt alakítottak ki a kertben. Tessedik Sámuel közvetlen ismeretterjesztő, példamutató gyakorlati hatásán kívül könyvének, írásainak eredményét nehéz lemérni, bár a következő generáció is ismerte és használta. A hatását azért is nehéz pontosabban megadni, mert Tessedik könyvét pl. az első kiadásban azért nem akarták venni és olvasni, mert az németül jelent meg: „...nem kell, mert német...", míg 1786-ban Széchenyi Ferenc költségén és intézkedésére Pécsett magyarra lefordítva megjelenhetett. Tessedik Sámuel 1805-ös összeírása alapján Szarvason 9649 lélek lakott, az össznépességből pedig ő mintegy 1336 főt számlált zsellérnek, kertésznek. A magyar, száraz, öntözés nélkül dolgozó kertészek az Alföldön a zsellérek agrárszegény rétegéből kerültek ki a 18. század végén, a 19. század elején. Nem véletlen, hogy Tessedik a kertészetre oly nagy súlyt fektetett, mert ismeretterjesztése révén úgy gondolta helyesen, hogy az agrárszegénység így kertészkedéssel tud majd valamit a gazdasági-társadalmi helyzetén segíteni. Ezzel a gondolattal mintegy másfél évszázaddal megelőzte a későbbi „Kert-Magyarország" hirdetőit, akik szintén a kertészeti szakmai ismeretterjesztésben és a gyakorlati példamutatásban látták az agrárszegénység gazdasági-társadalmi felemelkedésének zálogát. Ugyancsak Tessedik mezőgazdasági ismeretterjesztési eredményének kell elkönyvelni azt a nagyszámú fiatalt, akik a szarvasi iskolában, tankertben és a lelkészudvar környékén ismerkedtek meg behatóbban a szőlészettel-borászattal, kertészettel. 1791-ben már az iskolába korábban beiratkozottakkal együtt a tanulói összlétszám a 991 főt is meghaladta. Kertészeti fáradozásainak, eredményeinek köszönhetően elégedetten állapította meg Tessedik, hogy újabban ritkábbak még a betegségek is, „...a nép életmódja ugyan némileg még a régi, de ma mégis váltogatva több hüvelyes veteményt, zöldséget, káposztát, salátát és gyümölcsöt esznek". A 19. század elején több szőlészeti cikket jelentetett meg. Elsősorban a hibás és téves eljárások kijavítását, a muskotályszőlők iránti figyelmet és a korabeli szakirodalom minél alaposabb tanulmányozását sürgette. Többször