W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Csoma Zsigmond: „Magyarul írjuk, Magyarnak írjuk,..." (A magyar szőlészeti-borászati-kertészeti szaknyelv és szakterminológia kialakulása, fejlődése a 18-19. század fordulóján)

megfogalmazta, bővítette az általa 12 pontban összefoglalt magyar szőlészetborászat hiányosságait az Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen c. folyóiratban. Tessedik a szőlőfajtákban látta a minőségi termesztés egyik legfontosabb tényezőjét. Ezért hozatott Pozsonyból 1774-ben szaporítóanyagot és azt el is telepítette. Ezeken folytatta fajtamegfigyeléseit, de sikert csak a szőlőskertektől távoli dűlőkben ért el, a nagymértékű madárpusztítás miatt. Mint azt már említettem, a kétszintes termesztést, a köztesnek használt gyümölcsfákat helytelenítette a szőlőkben, fák nélkül ugyanis jobbnak tartotta a termés és a bor minőségét. A 17. századtól az uradalmakban már a vincellérséghez, kertészethez értő, külön szakképzett emberekre volt szükség. Ilyen irányú, de általános gazdaságtudományi ismereteket is a gyakorlati tapasztalatokon kívül, szervezett formában sehol sem lehetett a 18. század közepéig megszerezni. Csak a kertészet és a természettudományok iránt érdeklődő tanároktól leshettek el az érdeklődő tanítványok valamiféle ismeretet. Csehországban merült fel először az az elképzelés, hogy a népiskolákban a gyerekek a gazdálkodás ismereteit megszerezzék, mégpedig magasabb fokon, mint ha az ifjú az apjától tanulta volna. Az Industrie-Schule-ban, vagyis a szorgalmi gyakorlati gazdasági népiskolában 1771-től már a szőlészet-kertészet, gyümölcsfaápolás ismereteit is elsajátították. A felvilágosult abszolutizmus felkarolta ezt az elképzelést, mert nagyobb adóalapot, jobban fizető adóalanyt remélt tőle. Magyarországon Tessedik Sámuel valósította ezt meg először, mint a fentebbi példák is mutatták. J. Wiegand 1771-ben ugyancsak hangsúlyozta a mezőgazdasági ismeretek falusi iskolák útján való terjesztésének fontosságát. Sőt magyar fordítása már a mezőgazdaságot propagáló tankönyvként a „nemzeti iskolák" számára is megjelent 1780-ban. Kaunitz, Mária Terézia kancellárja 1776-ban ugyancsak külön emlékiratban hívta fel a figyelmet a falusi iskolák mezőgazdasági, szakmai ismeretátadási, ismeretterjesztői szerepére és lehetőségére. Ebben az évben helyezték Tatára az 1763-ban alapított szempci Collegium Oeconomicumot, amiben a gazdasági ismereteket oktatták, de jelentősége háttérbe szorult. Egy évvel később, az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis azonban már a mezőgazdasági ismereteket, és ezen belül is a szőlőtermesztésben való jártasságot is megkövetelte a bölcsészeti tanfolyam hallgatóitól. így a magyarországi iskolák mind az öt fokozatában és a Nagyszombatból Budára, majd Pestre átköltözött egyetem filozófiai karán is elkezdték oktatni a mezőgazdasági ismereteket. Itt Mitterpacher Lajos kapott megbízást e tantárgy tanítására. Tessedik gondolatait - hogy az intenzívebb növénykultúrák (szőlő és kerti növények) megismerésében a falusi pap és a tanító ismeretterjesztői tevékenységének, példamutatásának óriási szerepe van - átvette, felkarolta és ő is szintén hangsúlyozta a falusi papság szerepét. Sőt 1784-ben, a helytartótanácsnak adott szakvéleményében egyértelműen kiállt amellett, hogy a teológusképzésben a szőlészeti-kertészeti ismeretek oktatásának megszüntetése nagy hiányt jelent és helytelen volt, mert a papok