Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

A közvetlenül az árucsere lebonyolítására irányuló piacokon, hetivásárokon és „sokadalmakon", azaz országos vásárokon túlmenően, a termékkiállítások rendezésének eszméje későbbi keletű, a polgári fejlődéssel szoros összefüggést mutató jelenség. A hűbéri társadalmon belül érlelődő új társadalmi-gazdaságijelenségek megnyilvánulásaként, a reformkorban már hazánkban is rendeztek ipari kiállításokat. Széchenyi István kezdeményezésére, 1833-ban angol mezőgazdasági gépeket mutattak be a Köztelken. Az 1848. évet megelőzően, először 1842-ben rendeztek hazai „iparműkiállítást" az egyre inkább az ország első városává alakuló Pesten. A kiállítás a már bontakozó polgári fejlődés jeleként értékelhető. Az OMGE a kiegyezést közvetlenül megelőzően, 1865-ben szintén Pesten szervezte meg „juh-sertésgazdasági eszköz- és gépkiállítását". E korai, szinte kizárólag a nagybirtokokra alapozott kiállításokon a mezőgazdaság az ipari kiállításokon jelent meg. Nem annyira az adott fejlettségi szint bemutatója, vagy a korszerű módszerek elterjesztésére irányuló törekvés jellemezte ezeket, hanem inkább az egyedi, a különlegességekre is nagy figyelmet fordító rendezés. 1867 után, a fentiekben vázolt társadalmi-gazdasági átalakulásból következően, a helyi, regionális és országos kiállítások célja a növénytermesztés és állattenyésztés intenzív irányú átalakításának elősegítése volt. A legtöbb kiállítás kezdeményezése az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tevékenységéhez fűződik. Az OMGE 1881-ben megindította az „Országos Tenyészállat-Kiállítások és Vásárok" sorozatát, s ezek fokozatosan „Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár"-rá fejlődtek. A korszak legjelentősebb kiállításai közé az 1885. évi Budapesti Országos Altalános Kiállítás és a millenniumi, 1896. évi kiállítások tartoztak. A vásárok a mezőgazdaság értékesítési lehetőségeinek bővítését is célozták: piacot kerestek a termékeknek a nagyközönség körében és a nemzetközi kiállításokon történő részvétellel külföldön is. A nemzetközi kapcsolatok szorosabbá válását segítették elő a gazdasági fejlődésünkre is ösztönző hatást gyakorló világkiállítások. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltóak voltak az 1873. évi bécsi, valamint az 1878., 1889. és 1900. évi párizsi világkiállítások. Az országos kiállítások eszméje már 1857-től érlelődött, amikor az OMGE „gazdaság-, termény-, állat- és gépkiállítást" rendezett Pesten. A kiegyezést követően, 1868-ban azután e gondolat ismét felmerült az Országos Iparegyesület részéről. Fokozatos megvalósítását jól mutatja az egyes kiállításokon bemutatkozók változó összetétele. 1872-ben, Kecskeméten, az „első országos iparműtárlaton" az 575 kiállító 30%-a jött magából a mezővárosból, 40%-a a fővárosból, 30%-a az ország egyéb területeiről. 1876-ban, Szegeden már 2227 termelő mutatkozott be. A rendező városból jelentkezett 24%, a fővárosból 18%, az ország többi részéről 58%. Ám 1879-ben Székesfehérvárott, az „I. Országos Mű Ipari Termény és Állatkiállításon" csak 8% volt a helyi kiállítók aránya a 2778 kiállító között, 20% jött a fővárosból és 72% az ország egyéb területeiről. A székeshérvári kiállításnak nagy hatása volt az OMGE 1881-től megindított, fentebb említett országos tenyészállatvásár- és kiállításaira. Az 1885. évi kiállítást a Földmívelési-, Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium mint „egyetemes iparés gazdálkodási országos kiállítást" határozta meg. A kiállításnak politikai jelentősége is volt: a kortársak megfogalmazása szerint, a „korona és nemzet összeforrottságát" bizonyította a külföld előtt. Az OMGE nagy szerepet vállalt az előkészítésben, a rendezésben és a bíráló bizottságok munkájában. A kiállítás területeként először a Váci út mellett fekvő régi temető, majd az Orczy-kert és a mögötte elterülő városi legelők jöttek szóba. A választás később a Városliget Stefánia úttól délnyugatra található, s az Aréna és István utak által határolt részére esett. Mivel ez a terület sem volt elég nagy, a főváros a Városliget központját bocsátotta rendelkezésre. A kiállítás területe meghaladta a háromszázezer négyzetmétert, ugyanis a programok sokasodásával a kiállítók az Állatkert felé eső részek felé is terjeszkedhettek. Az első hivatalos, országos mezőgazdasági kiállításunk és vásárunk katalógusa pontosan megfogalmazta, hogy korabeli „... mezőgazdaságunkban a legnagyobb különféleséget és e mellett az átalakulással járó változások számos átmeneti fokozatát látjuk." A különbségek nemcsak a termőtájak eltérő természeti feltételeiből, hanem az egyes birtoktípusok közötti különbözőségekből is adódtak. Lényeges volt azonban arra felhívni a figyelmet, hogy a hűbéri viszonyok felszámolását követő gazdasági átalakulás jelei tükröződtek a kiállításon. Keleti Károly jelentésében helyesen hangsúlyozta, hogy a cél nem egyes tárgyak, termények bemutatása, hanem a „... termelés irányát, mennyiségét, s az ország közviszonyaira vonatkozó fontosságát" kell kiemelni. Az ország alapvető gazdasági ágazata továbbra is a mezőgazdaság maradt. A 11879 kiállítót felvonultató nagyszabású bemutató 32 csoportjából öt kötődött