Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

a mezőgazdasághoz, illetve erdészethez, s külön csoportnak számított az élelmiszeripar és az agrártermeléshez ugyancsak kapcsolódó gépkiállítás is. Nagy teret szántak a Magyarországon 1875-től a történelmi borvidékeken katasztrofális károkat okozó filoxéra elleni védekezés lehetséges módozatai ismertetésének. A mezőgazdasághoz kötődő kiállítók három nagy csoportba voltak sorolhatóak: a mintegy százharminc gazdasági egyesület mellett külön egységet képeztek a nagyobb uradalmak és az egyéni kiállítók, azaz a kisebb gazdaságok. A gazdasági egyesületeket azonban joggal érte a kritika, hogy régiójuk agrártermelésének bemutatása helyett általában megelégedtek a tagoktól összegyűjtött anyag felvonultatásával. A szakoktatási intézmények bemutatása mellett mezőgazdaságunk ekkori, jelentős fejlődést mutató korszakából, az intenzív termelés térnyeréséből következően, e kiállításon már helyet kapott az agrárfelsőoktatással összekapcsolódó kísérletügy eredményeinek közzététele. A földművelési tárca kiemelt feladataként említették „... a gazdasági szakértelem emelését". A szakminisztérium és intézetei állították össze a kísérleti állomásokat, a mezőgazdasági szakoktatás 1867-1885 közötti fejlődését, a gazdasági szakirodalmat és a talajjavítást reprezentáló kiállítási egységeket. Az állami intézetek közül bemutatkoztak a magyaróvári gazdasági akadémia, a keszthelyi, debreceni és kolozsmonostori gazdasági intézetek, a debreceni és liptóújvári földművesiskolák, s a tarcali és érdiószegi vincellérképezdék. A szakirodalmi részben a „Földmívelési Erdekeink" című gazdasági hetilap 12 évfolyamát tanulmányozhatták az érdeklődők, s e részben helyezték el a gazdasági térképeket is. Az erdészeti szakoktatás külön helyet kapott. A növénytermesztést illetően a kiállítás a kenyérgabonák közül a búza és a rozs a korábbi kétszeressel szembeni döntő előrenyomulását mutatta. Az árpa termesztése az intenzívebb gazdálkodású területekre volt jellemző. A kapások közül általánosan elterjedt a kukorica és burgonya termelése, de a nagy munkaerő-ráfordítást és speciális termesztési ismereteket kívánó cukorrépáé szűkebb területen maradt. A takarmánynövények közül, hosszabb távon is, kétségkívül a kukorica tett szert a legnagyobb jelentőségre. (1914-ben az OMGE és a Magyar Mezőgazdák Szövetsége megrendezte az I. Országos Kukoricza-kiállítást.) A Földművelési Minisztérium támogatásával, a termésátlagok további növekedésének elősegítésére, a „jelesebb vetőmagvakat" állami támogatással bocsátották a gazdák rendelkezésére. Az állattenyésztésben, a fajtaváltás jeleként, a szarvasmarháknál növekedett a kettős, illetve hármas hasznosítású (igaerő mellett tej- és hústermelés szempontjából is értékelhető) állatok száma (akiállításon bemutatták a berni, kuhlandi, pinzgaui, allgaui fajtákat). A nagyobb legelőterületek miatt, a szürke magyar marha igásállatként a legtovább a nagy uradalmakban maradhatott fenn, a parasztgazdaságokban megnőtt a lovak száma. A külterjes juhászat nem volt már vezető állattenyésztési ágazat, elkezdődött a húsjuhok térnyerése. A sertéstenyésztésen belül a rideg tartással szemben az ólas tartás terjedt, a zsírtípusú sertések közül a legelterjedtebb mangalicával. A mezőgazdasági gépek bemutatása ösztönözte a belföldi gyártást. A nemzetközi összehasonlítást szolgálta, hogy a szervezők már az 1883. évi bécsi és az azt megelőző drezdai kiállításokat is figyelemmel kísérték és onnan az érdekesebb gépeket meghívták e kiállításra is. A vetőgépek, gőzcséplőkészletek az agrártermelés előrehaladó technikai-technológiai átalakulását tükrözték, de kizárólag a legtőkeerősebb nagybirtokokon. A trieurök, magfejtők a gondosabb vetőmag-előkészítést, szemtisztítást jelezték. A kaszálógépek, szecskavágók, illetve vajkészítők az istállózó állattenyésztés térhódítását és a tejfeldolgozás bővülését mutatták. A magyar állam alapításának évfordulója alkalmából tartott ezredéves kiállítás rendezését az 1892. évi II. tc. mondotta ki, meghatározva a kiállítás megrendezésének évét, jellegét („általános országos A szarvasmarha-állomány fajta szerinti százalékos megoszlása a századforduló körül magyar-erdélyi fajta nem magyar fajta 1884 80,3 19,7 1895 51,6 48,4 1911 27,8 72,2