Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

ta, és a terem közepén piramis alakban állították: ki a bírálatra beküldött borokat palackokban. Összesen 12-14.000 borospalack fért el kiállítva a csarnokban. A második gyűrű a kóstoló csarnokrészhez tartozott, ahol az irodákat és a szükséges kiszolgáló helyiségeket rendezték be. Itt volt a büfé is, amely mind a kóstolásnál, mind pedig az ünnepi rendezvényeknél nélkülözhetetlen része volt a borkóstoló csarnoknak. A harmadik gyűrű nyitott folyosó formájában 200 asztal elhelyezését tette lehetővé. A borkóstoló csarnok központi helyen, az iparcsarnokhoz vezető főút mellett, a leglátogatottabb részen állt. Mind a borkiállítás, mind a borkóstoló csarnok külön szabályzat alapján működött. A borkiállítás szabályzata rögzítette, hogy minden hazai bor kiállítható. A borokat saját és nem saját termelésűre osztották, az egyes borvidékek termékeit hegyi borok, immúnis homokterületen termelt borok, és az amerikai direkt termők bora kategóriákban vizsgálták. A három csoport borát könnyű asztali borokra, könnyebb palackborokra, pecsenyeborokra, aszúra és eszenciára osztották fel. Minden borból 4 palackot küldtek a borbíráló bizottság részére, a fehér borokat 0,7 literes üvegben állították ki, a vörös borokat barna bordeux-i 0,7 literes üvegekben követelték meg, az aszú és eszencia termékeket fehér 0,5 literes üvegben kérték be. A világpiacon elfogadott palackkülönlegességeket a rendezőség elfogadta. Csak szabályszerűen dugaszolt palackokat fogadtak el, amelyeket fehér cinkkupakkal zárt le a bíráló bizottság. A borokat vegyészeti elemzéssel vizsgálták meg. A borkóstoló csarnok szabályzatát már 1895 februárjában megfogalmazták A csarnok célja az volt, hogy a termelők és a fogyasztók minél közelebb kerülhessenek egymáshoz, közvetlen kapcsolat alakulhasson ki köztük. Az eladásra beküldött borokat egy bizottság vizsgálta meg és döntött az eladásról, az árról. A bormintákat 4 db 0,5 literes palackban kérték be a zsűrihez azokból a borokból, amelyekből a könnyű asztali borok tekintetében legalább 10 hl, a pecsenyeborból 5 hl, a nehezebb pecsenyeborokból 2 hl állt rendelkezésre, az aszú és eszenciánál a minimális készletet nem kötötték ki. Az darusításra szánt borokat 0,3,0,5, 0,7 literes palackokban árusították. A borok Budapestig szállításának költségeit a kiállító viselte, a kiállított bor árát a zsűri felülbírálhatta, és ha magasnak találta, csökkentésére javaslatot tett, sőt meg is tagadhatta az árusítást. A borkóstoló csarnokban eladott borok után a kiállítók a kiállítás után fizették ki az árat. Az ünnepélyes ezredéves kiállítás után - melyet a történeti múltra történő visszaemlékezés számos eleme szőtt át - a következő évek kiállításaiban is fontos szerephez jutott a magyarországi kertészet és szőlészet-borászat eredményeinek bemutatása. 1898. október 9-16. között az Országos Magyar Kertészeti Egyesület a földmívelésügyi miniszter támogatásával gyümölcs-virág és konyhakerti terménykiállítást szervezett a városligeti Mezőgazdasági Múzeum vajdahunyadvári épületében. A kiállítás célja a kertészet iránti érdeklődés fenntartása és a gyümölcsértékesítés előmozdítása volt. Az első Mezőgazdasági Kiállítást Szegeden rendezték meg 1899-ben. Az ekkor már majd' 100.000 lakosú alföldi városban és régióközpontban szőlészeti és borászati, valamint gyümölcstermesztési és kertészeti kiállítást is rendeztek. A kiállításon az érdiószegi, a tarcali vincellériskola, a kecskeméti Miklóstelep mellett 21 egyéni kiállító vett részt. A faiskolai csoportnak (vadonc, egy éves, oltvány, magastörzsű oltvány, középtörzsű oltvány, díszfák, cserjék, gledícsia) 15, a virágkötészetnek 4 kiállítója, a friss gyümölcsök-zöldségek, konzervek kiállítási részlegének több külföldi résztvevővel 38 kiállítója volt. Kiállítások a XX. század elején 1904. augusztus 14-28. között rendezték meg a Hódmezővásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállítást. A kertészeti kiállítást az Erzsébet-kertben, a torna- és a vívóegylet helyiségében és a csatorna melletti földterületen alakították ki. A 39 kiállító konyhakerti-, dísznövényeket és gyümölcsöket mutatott be a vidéki kiállítások között nagy sikerrel. 1907-ben a pécsi országos kiállításon is bemutatkozott a kertészet és gyümölcstermesztés, mint önálló kiállítási témakör. Az iparcsarnokhoz vezető főúton kapott helyet József főherceg alcsúti udvari kertésze (narancs, citromfák, Aucuba japonica) és a margitszigeti főhercegi kertészet gömb és piramis koronaformájú babérjaival. Peez Ármin mellett bemutatkozott további 15 kiállító is. A borászati csarnokban országos hírű és helyi termelők állítottak ki. Külön kiállítóként jelent meg a Magyar Kir.