Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

Pincemesteri Tanfolyam Budafokról, és a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet, amely bemutatta az intézetben kikísérletezett speciális tokajhegyaljai borélesztőket. A kiállításon a Littke pezsgőgyár, a Geitner és Rausch önálló pavilonban mutatkozott be. A pécsi kiállításon az élelmezési termékek között mutatták be az iparcsarnokban a dévai Transilvánia Conservgyár gyümölcs-, gomba-, és zöldségkonzervjeit. Ugyancsak az iparcsarnokban a konyak-likőr, pálinka és rumgyártás termékeit mutatta be több cég. A mezőgazdasági csarnokban különböző kísérleti állomások mutatkoztak be, így a budapesti Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló Állomás, és a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet gyümölcsfa és szőlő tőkeművelési, koronaforma modelljeit, kerítési és öntözési, vízemelési módszereit mutatta be. De bemutatták a tanulók kerti-szabadkézi rajzait, növénykórtani táblákkal, fényképekkel és tervrajzokkal együtt. Itt mutatkozott be a Magyar Királyi Rovartani Állomás is, preparátumokkal, és rovarkárokat ismertető füzetekkel. A kertészeti kiállítások továbbra is a figyelem középpontjában maradtak. 1908-ban Országos Rózsa és Pelargonium Kiállítás nyitotta meg kapuit, sőt Nemzetközi Kertészeti kiállításokat is szerveztek, amelyek keretén belül évente kétszer, tavasszal és ősszel virágkiállításoknak örvendhettek a látogatók. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület 1910. május 5-16. között rendezte meg a II. nemzetközi tavaszi kertészeti kiállítást a városligeti nagy iparcsarnokban és az előtte lévő korzón. A rendező bizottság egyik elnöke a fáradhatatlan Peez Ármin „műkertész", faiskolatulajdonos volt, aki egyben az egyesületi alelnöki tisztséget is betöltötte. A kiállításra a növényeket május 1-jéig kellett beültetni, kivéve a csarnokban elhelyezett növényeket, amelyeket május 3-ig. A kiállított növényeket, kertészeti terményeket díjazták. A növényeket díjmentesen az Egyesület ápolta. A II. Nemzetközi Kertészeti Kiállításnak a pesti Kertész Céh-iratok mellett Peez Armin királyi és udvari műkertész egyéni kiállítása is kertészettörténeti érdekességű volt. Peez az emancipálódó zsidó szakember típusát példázta, a magyar polgári társadalom egyik tipikus sikeres nagyvállalkozója lett a kertészkedés területén. 1914-ben még Zwack Ákos előszavával jelent meg a Borászati és Pincegazdasági Gépek és Eszközök kiállításának katalógusa, majd az első világháború megakadályozta a következő évek kertészeti, szőlészet-borászati kiállításainak békés megrendezését. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával lezárult egy korszak a kiállítások történetében is. Az addigi felfelé ívelő gazdasági-társadalmi fejlődés végét jelentette az új világrend, a politikai és vámhatárokra szabdalt Közép-Európa. Kertészeti, szőlészet-borászati kiállítások a két világháború között 1920-ban megalakult a Faluszövetség, amely a vidéki kiállításokat szorgalmazta. Kiállításaival egy időben különböző falusi tanácsadásokat szerveztek, így falusi népakadémiákat, könyvbemutatókat, vagyis az iskolán kívüli népművelést szorgalmazták. 1925-ben már tíz különböző helyen szerveztek nagyobb kiállítást ugyanazon időpontban, Cegléden, Balassagyarmaton, Budapesten, Zalaegerszegen, Kisteleken, amelyeket a korabeli állami, szakmai vezetők nyitottak meg. A kiállításokon a népi hagyományokat ismét élővé és a hivatalos programok részévé tették a mezőgazdasági, szakmai, egészségügyi ismeretek terén, és ezzel a távolabbi elzárt kisközségekben, falvakban az ismereteket bővítették a kertészeti terményekkel együtt. 1934. szeptember 29-től október 8-ig a Városligetben rendezték meg az őszi Mezőgazdasági Kiállítás Termény- és Gyümölcsbemutatóját. A kiállításon már a pétisó műtrágya hirdetés dominált a faiskolák, vetőmagtermelők mellett (spenót egy termelőtől, retek 3 termelőtől, borsó 28 termelőtől, bab pedig 57 termelőtől). A gyümölcstermesztésben a kivitel 1926 óta 200.000 q-ról 500.000 q-ra emelkedett, ami a magyar gyümölcs piacosságát, szállíthatóságát bizonyította. Az 1930-as évekre sárgabarack, cseresznye, meggy, nyári alma, szilva termesztésében kiemelkedett Kecskemét, Nagykoros, Szeged, Jánoshalma és Gyöngyös vidéke. Csemegeszőlő termesztésében Gyöngyös, Nagymaros, Zalaszentgrót környéke jeleskedett. Ribizliből, eperből, málnából, őszibarackból Budapest, Gyöngyös környéke, őszibarackból