Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

A múzeumi kertészeti-szőlészeti kiállításokat hamar elérték az intrikák és rosszindulatú kritikák. Ezek hatására Kubinyi Ágoston berekesztette a népszerű rendezvényeket. A XIX. század közepétől a kiállítások és szakvásárok száma amúgy is növekedett, eseményekké váltak a korabeli gazdasági és társasági életben. Anglia, Franciaország és Németország ebben kezdeményező volt, de a Monarchia sem maradt le. 1873-ban Bécsben világkiállítást rendeztek, amelyen a magyar kertészet és szőlészet is szerepet vállalt. Az 187l-es londoni kiállításon és az azóta szervezett kiállításokon ugyanis a kertészet mindig kiemelkedő szerepet kapott. A londoni, párizsi világkiállításokon, a hamburgi, boroszlói, lyoni nemzetközi kiállításokon a magyar borok a legnagyobb elismerést és a legmagasabb kitüntetéseket nyerték el. Vásárok és kiállítások a dualizmus kori Magyarországon Az Osztrák-Magyar Monarchiában az első gazdasági kiállítást Magyarország területén 1872-ben Kecskeméten rendezték meg, ami nem lehetett véletlen, ugyanis a tanyák körüli intenzív kertkultúra kialakulásának és első sikeres időszakának lehettünk szemtanúi. Az első komolyabb kiállítási katalógus az 1876. évi Magyar Országos Ipar-, Termény- és Állatkiállítás rendezésekor készült el Szegeden, külön név- és tárgymutatóval. Ezt Gelléri Mór szerkesztette. A „bevezető szavak"-ban említette is, milyen nehézségek merültek fel, sokan nem, vagy csak későn küldték el az adatokat, a 2000 kiállító névjegyzékét is alig lehetett összeállítani. O írta meg már 1883-ban a kiállítások történetét, amelyet Kossuth Lajosnak, mint „a kiállítási ügy első magyar úttörőjének... " ajánlott. 1879-ben a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián Deininger Imre akadémiai tanár, a Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Kísérleti Állomás vezetője állított össze magyarázó katalógust a székesfehérvári országos ipar-, termény- és állatkiállításra. A katalógusnak és a kiállításnak külön érdekessége volt, hogy a magyarországi kőkorszaki kultúrnövények magvait a XIX. sz. végi azonos fajok magvaival hasonlította össze. Ezzel az összehasonlítással létrejött Magyarországon az archaeobotanika tudományága is. Négy lelőhelyről 12 kultúrnövény szenült magját találta meg ásatása során, a gabonák mellett Lathyrus sativus L., Vicia Faba celtica, Pisum Sativum L. (szegletes lednek) magokat mutatott be. Ez utóbbi kettő faj magvai zsizsikesek voltak, ami alapján feltételezte, hogy a zsizsik már a kőkorszakban is pusztított. Az országos kiállítások (1872. Kecskemét, 1876. Szeged, 1879. Székesfehérvár) nem példa nélküliek ekkor, hiszen a nyugat-európai államokban mind a világ-, mind az országos kiállítások már divatos gazdasági-üzleti eseményekké váltak. Ezeken a látványosságok egy részét a kertészeti, virág-gyümölcs stb. rendezvények jelentették. Ez pedig országos kiállítások, szakkiállítások rendezéséhez vezetett. Ilyenek korábban is előfordulhattak pl. méhészeti, kertészeti, virág, gyümölcs, halászati stb. szakkiállítások, szakvásárok formájában, amelyek egyre nagyobb érdeklődést váltottak ki a látogatókból. A kecskeméti, szegedi, székesfehérvári kiállítások alábbi adatai is mutatják a nagyfokú érdeklődést a kiállítások iránt. A szeszipari termékek kiállítóinak száma Szegeden már 188 volt, míg Székesfehérváron 286 kiállító mutatta be borait, pálinkáit. A növekedő kiállítási költségek is a gyarapodó, terebélyesedő rendezvényekre utalnak, hiszen a kecskeméti országos kiállítás 8.794 korona, a szegedi országos kiállítás 36.751, a székesfehérvári 67.988 koronába került, míg az 1885.évi országos kiállítást 1 millió koronára tervezték. A haszon sem maradt el, pusztán a belépőkből a hódmezővásárhelyi kiállításon pl. 5000, a sopronin pedig 10.000 korona tiszta bevételt értek el a rendezők. Az 1881. évi zágrábi kiállításnak már több, mint háromezer kiállítója volt, a 40.000 lélekszámú Zágráb városa több ünnepélyt rendezett ez idő alatt, így pl. az országos dalosünnepély alkalmával a látogatók száma naponta a huszonnégyezret is elérte. A kiállításon a szerémségi borvidék mutatkozott be, megemlítendőnek tartották még a az Országos Mintapince kollektív kiállítását. A fentebbi kiállítások, bár önállóak voltak, egyben azonban mind megegyeztek. A kiállítástechnika és a szervezés, közönségszolgálat és a programok kialakítása felkészülést jelentett az 1885. évi nagy országos kiállításra. Az 1885. évi kiállításon mintegy 10.000 kiállító jelent meg és összesen egy év alatt 100.000 napszámot dolgoztak le a Városliget enyhet adó fái alatt. A nagy kiállítás előkészítésében az