Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FARKAS GYÖNGYI: A magyar mezőgazdaság hivatalos képe az 1945 és 1985 között megrendezett országos mezőgazdasági kiállításokon (lektor: Pálmány Béla)

gépalkatrész-gyártás, takarmánykeverék-gyártás, élelmiszeripari tevékenység, mezőgazdasági nyersanyagok feldolgozása stb. Ez az ún. kiegészítő tevékenység rendszerint nagyobb nyereséget hozott különösen a kedvezőtlenebb természeti adottságok között működő vállalatoknak -, mint az alaptevékenység. Az 1970-ben megrendezett 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár a mezőgazdaság látványos fejlődéséről, az életszínvonal javulásáról adhatott számot. A sikereket azonban nem az előző években megváltozott gazdaságpolitikai szemlélet következményeként mutatta be, hanem a "szocialista termelési viszonyok" természetes velejárójaként tárta a kiállítás látogatói elé. Mivel a kiállítás egybeesett a "felszabadulás" negyedszázados évfordulójával, kézenfekvő volt a hivatalos nézeteknek hangot adó ünnepi beszédek alapgondolata: "mezőgazdaságunk jelenlegi állapota 25 éves fejlődésünk eredményeit tükrözi". Az új rendszer és egyben a fejlődés kezdetének az 1945. évi földreformot tekintették, annak ellenére, hogy végrehajtása során lett a magyar mezőgazdaság jellegzetes üzemformája az a kisüzem, amely ellen - kisebb-nagyobb intenzitással - közel másfél évtizeden keresztül folyt a "harc". A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a Rákosi nevével fémjelzett gazdaságpolitika megítélése nem volt egyértelmű. Az 1956-os forradalom leverésével hatalomra jutott erők politikai ideológiájukban egyszerre akarták a folytonosságot és az újrakezdést hangsúlyozni. Nyilvánvaló volt, hogy 1956 után nem maradhatott fenn olyan politikai erő, amely legalább részben nem határolta el magát a Rákosirendszer agrárpolitikájától. Következetes elutasításáról azonban nem lehetett szó, hiszen az előző korszak leglényegesebb gazdasági célkitűzéseit, pl. a kollektivizálást, az új hatalom is magáénak vallotta. A történeti visszatekintésben így az ötvenes évek agrárgazdaságának katasztrofális helyzetét nagyon óvatosan, "stagnálásnak" értékelték: "... az 50-es évek elején a mezőgazdaság termelőerői alig fejlődtek: a tömeges kollektivizálás megindulásáig a mezőgazdasági termelés lényegében stagnált". Az agrárágazat fejlődésének igazi kezdetét egyértelműen a Kádár-rendszer hatalomra jutásához, és ezen belül is a kollektivizálás befejezéséhez kötötték: "A termelés színvonala a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes agrárpolitikája eredményeként, a termelők anyagi érdekeltségének fokozottabb érvényesülése nyomán 1957 után kezdett emelkedni... A mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi jelentőségű feladatát 1959 és 1961 között figyelemreméltóan rövid idő alatt sikerült megvalósítanunk... a szocialista országok között egyedülállóan..., a lakosság zavartalan élelmiszerellátása közepette... 1960-69 között a mezőgazdaság évi átlagos növekedése megközelítette a 3%-ot; ezzel szemben 1938 és 1959 között az évi átlagos növekedés alatta maradt az 1%-nak." - mondta megnyitó beszédében Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A hatvanas évek végén a mezőgazdasági termékek feldolgozása, az élelmiszerellátás jelentős javulása lehetett az ösztönzője annak, hogy korszakunkban az 1970. évi az első olyan mezőgazdasági kiállítás, melyen a hazai élelmiszeripar fejlődésének a bemutatása is hangsúlyos szerepet kapott. Az 1970-től kezdve rendszeresen öt évenként megrendezett vásárok megváltozott neve (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár) a tárcák összevonásán túl az élelmiszeripar jelentőségének a növekedését tükrözte. A reform visszafogása. Válságos évtizedek A gazdasági mechanizmus reformjának hívei a hetvenes évek első felében egy időre kiszorultak a hatalomból. Helyükre a gazdaságirányítás 1968 előtti, centralizáltabb formáját képviselő politikusok kerültek. A központi irányítás hatásköre 1970-72 között kiterjedt, és átalakult a nyereségelvonás rendszere is. Csökkent a vállalatok önállósága és részben érdekeltségük a termelésben. A hetvenes éveket rendkívül erős területi és ágazati koncentráció jellemezte. A termelőszövetkezetek központilag irányított egyesítési folyamatának hatására egyre nagyobb területű, többezer hektáros, hierarchikusan szervezett vállalatok jöttek létre, amelyek között igazi verseny nem alakult ki. A sokféle növénnyel, állatfajjal foglalkozó gazdaságok a hetvenes évek folyamán fokozatosan olyan nagyüzemekké alakultak át, amelyek rendszerint 3-4 növényfajjal és egy-két állatfajjal foglalkoztak.