Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FARKAS GYÖNGYI: A magyar mezőgazdaság hivatalos képe az 1945 és 1985 között megrendezett országos mezőgazdasági kiállításokon (lektor: Pálmány Béla)

súlyosabb válságtünetek ellenére igazolják a kormány gazdaságpolitikájának sikerességét, népszerűsítsék programját és a kitűzött feladatok végrehajtására mozgósítsanak. A kiállításokon a tömeges részvétel a hatásos propaganda nélkülözhetetlen feltétele volt, másrészt pedig azt a benyomást volt hivatva erősíteni, hogy a kormány agrárpolitikáját feltétlen hit és bizalom kíséri. A kiállítás népszerűsítése jórészt a sajtó feladata volt. A potenciális látogatók figyelmének felkeltését az 1955. évi kiállítás idején a következő módszerekkel próbáltak elérni: "Olyan hangulatot kell teremteni, hogy aki még nem szánta rá magát a kiállítás megtekintésére, veszteségnek érezze ezt. Helyes lenne például olyan tsz-ről vagy faluról írni, ahol szinte minden családból megy valaki. Versengésről a tsz-ben, amelynek jutalma a kiállításon való részvétel. Fiatalokról, akik munkát vállalnak vagy több munkaegység teljesítésére, illetve munkateljesítményük növelésére... vállalkoznak, hogy legyen pénzük elutazni. Parasztasszonyokról, akik a tojás-, illetve a tejpénzből spórolva készülődnek. Tanítóról, aki megszervezi tanítványai közös útját...". A mezőgazdasági kiállításokat, a hasonló szovjet rendezvények mintájára, szovjet "szakértők" tanácsai alapján szervezték meg. Az 1955. évi kiállításról szóló brosúra szerint ezek "nemcsak abban térnek el a korábbiaktól, hogy a látványosságot és a gyönyörködtetést összekapcsolják a szemléltetve és szórakoztatva oktatással, hanem abban is, hogy fórumot adnak a mezőgazdaság területén folyó legfontosabb munkaversenyeknek...". A betakarítási időszakban (nyár végén vagy ősz elején) megtartott kiállításokon az abban az évben folyó termelési versenyek "legjobbjai" állíthatták ki terményeiket. Az előírt népgazdasági terveket is túlszárnyaló terméseredményeket mint lelkesítő példákat mutatták be a kiállításokon, melyeket minden termelő el tud érni kellő szorgalommal, önfeláldozó munkával és az aktuális gazdaságpolitika utasításait, továbbá az ajánlott termelési technológiát - elsősorban a "fejlett szovjet agrotechnika" újításait követve. A hivatalos propaganda az agrárgazdaság fejlődése, a termelés sikere, illetve a párt- és kormányhatározatokban megfogalmazott és a pártvezetők által nyilvánosságra hozott célkitűzések és feladatok teljesítése között szoros oksági kapcsolatot feltételezett. Az 1952. évi Országos Állattenyésztési Kiállítás katalógusa szerint: "A kiállítás fényesen bizonyítja a nagyüzemi állattartás eredményeit. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink megfogadva Rákosi elvtárs tanácsát, hogy intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mezőgazdaság, rátértek arra az útra, mely a nagyüzemi gazdálkodás, a belterjes állattenyésztés útja, s melyen az első lépések is hatalmas eredményeket hoztak...". Az 1954. évi országos mezőgazdasági kiállítás katalógusa a következőképpen tájékoztatott az ipari növények bemutatójáról: "A párt- és kormányhatározat (az 1953. évi decemberi = F. Gy.) kimondja, hogy az ipari és az olajnövények termelésének fokozását nem a vetésterület további növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni. Két-három éven belül a cukorrépánál kat. holdanként 120 mázsás, a napraforgónál 7-8 mázsás, a rostkendernél 28 mázsás, a gyapotnál 4 mázsás, a dohánynál 7 mázsás országos terményátlagot kell elérni. Az egyes ipari növényeknél szereplő termelők terméseredményei bizonyítják, hogy a fejlesztési határozatban előirt átlagterméseket a jó gazdálkodással, fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásával lényegesen, vagy akár többszörösen túl lehet szárnyalni." A "virágzó" és "lendületesen fejlődő" mezőgazdaság képének kialakításán túl az ötvenes években megrendezett kiállításoknak a nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítése volt a másik fontos feladata. Az 1950. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár katalógusa szerint: "Az idei vásár nagy iskola lesz. Megtanít rá, hogy a szövetkezeti mozgalom mennyivel erősebbé, jobb módúvá teszi a parasztságot mint az egyéni gazdálkodás." Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, a hivatalos megítélés szerint a leghatékonyabb tulajdonformát megtestesítő nagyüzemek, a termelésben betöltött szerepüknél jóval nagyobb arányban képviseltették magukat. A rendezők úgy válogatták ki a résztvevőket, hogy a legnagyobb terméseredményt lehetőleg az ún. szocialista nagyüzemek mutassák fel a kiállításon. A gépesítés, a növényvédelem, a kemizálás, a takarmánygazdálkodás bemutatói mind azt sugallták, hogy a magyar mezőgazdaság modernizálását kizárólag az állami és szövetkezeti tulajdonra épülő nagyüzemek keretei között lehet csak megoldani.