Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FARKAS GYÖNGYI: A magyar mezőgazdaság hivatalos képe az 1945 és 1985 között megrendezett országos mezőgazdasági kiállításokon (lektor: Pálmány Béla)

A kollektivizálás befejezése A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének kérdése 1956 után egy időre lekerült a napirendről. A Kádár-kormány 1956. novemberi felhívása még teljesen a parasztság szabad elhatározására bízta a gazdálkodási mód megválasztását. 1958 végén azonban az MSZP KB - a KGST határozata alapján, több más tagországgal együtt - a tömeges kollektivizálás újrakezdését, illetve gyors befejezését határozta el. A Központi Bizottság 1961. február 17-i közleménye már a kollektivizálás befejezéséről adott számot: "A mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok". Az ország szántóterületének 90%-a az ún. szocialista szektorhoz (állami gazdaságokhoz és termelőszövetkezetekhez) tartozott. Amíg az ötvenes évek mezőgazdasági kiállításai, melyeket a kormányzat a kollektivizálás érdekében indított kampány fontos részének tekintett, alapvetően mozgósító jellegűek voltak, addig a későbbi, különösen a hatvanas évek rendezvényeitől a gazdaságvezetés a "szocialista nagyüzemek" termelési lehetőségeiről alkotott elképzeléseinek, ígéreteinek igazolását, az "eredmények" felmutatását várta. Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes a mezőgazdaság szocialista átalakulásának "győzelmét" ünneplő 1962. évi 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításon a következőket mondta megnyitó beszédében: "1959-ben még csupán négy megyében jutott túlsúlyra a szövetkezeti gazdálkodás... Azóta a szocialista gazdaságok szántóterülete 95% fölé emelkedett. Az 1959. évi kiállításnak a fő mondanivalója az volt, hogy a korábban kialakult, jól gazdálkodó termelőszövetkezetek eredményeinek és példáinak bemutatásával meggyőzze az egyénileg dolgozó parasztokat a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Az idei kiállítás legfőbb célja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962. márciusi határozata értelmében mozgósítsa erőinket a mezőgazdaság legfontosabb feladatára: a termelés gyorsütemű fejlesztésére..." A hatvanas években a szocialista országok rendkívül optimistán ítélték meg gazdasági fejlődésük ütemét. Az "utolérni és túlszárnyalni" jelszóba tömörített, Hruscsovtól eredő program azt jövendölte, hogy két évtized múltán, a nyolcvanas évekre a Szovjetunió és a szocialista országok behozzák, sőt lekörözik az Egyesült Államok és a vezető tőkés hatalmak gazdasági teljesítőképességét és jólétét. A korszak hivatalos szemlélete szerint a mezőgazdaság "sikeres átszervezésével", a magántulajdon és a kisüzemi termelés szinte teljes felszámolásával megszűntek mindazok a korlátok, amelyek a mezőgazdaság és a falu fejlődését addig hátráltatták. Az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől pusztán az "egyéni kizsákmányolástól mentes" nagyüzemi termelésnek tulajdonított előnyök miatt, a termelési eredmények azonnali és gyors növekedését várták. A hatvanas évek elején gazdálkodó termelőszövetkezetek azonban még távol álltak attól, hogy megfeleljenek a korszerű nagyüzemről alkotott képnek. Többségük még csak a nagyüzemi termelés feltételrendszerének, túlnyomórészt állami hitelek segítségével történő kialakításánál tartott (az állatállomány elhelyezésére szolgáló gazdasági épületek felépítése, 1964-től saját géppark beszerzése stb.). Az 1962. évi kiállítás rendezői ezért a rendezvény fő célját abban látták, hogy követendő példaként mutassák be a korszerű nagyüzem képét, a modern üzemszervezés módszereit és az ajánlott nagyüzemi termelési eljárásokat. A látogatók néhány kijelölt állami gazdaságban és termelőszövetkezetben üzemelés közben is megtekinthették például a szénakészítés korszerű módszereit: az állványos és a hideglevegős szárítást, és a Jonathan alma nagyüzemi termőkaros telepítési és művelési módját. Az állattenyésztési kiállításon is a nagyüzemi állattenyésztés és -tartás módszerei kaptak hangsúlyos szerepet. A látogató csaknem minden állatfajnál találkozhatott egy-egy természetes nagyságban felépített és üzemelő, "a szocialista nagyüzemek szakembereinek és dolgozóinak irányt mutató" nagyüzemi épülettel. A kiállítás büszkesége volt például a 4000 férőhelyes, kétféle technológiai megoldással működő nagyüzemi tojóház, a 12.000 férőhelyes csibenevelő és az 500 férőhelyes gépesített sertéshizlalda, amelyben "500 állat gondozása csupán napi 4-5 órát igényelt". Külön pavilonban mutatták be az eredményes nagyüzemi gazdálkodás egyik legfontosabb feltételének tekintett korszerű üzemszervezési eljárásokat. A látogatók megtekinthették két megye mezőgazdaságának sajátos termelési irányát és fejlesztési lehetőségeit, egy dunántúli dombvidéki és