Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

fehérbecsei Török testvéreket, akik 1852-ben megvásárolták a Clayton-Shuttleworth és Lincoln cégtől az első, Magyarországra hozott gőzcséplőkészletet. Bemutatkozott a pesti hengermalom, a debreceni „István" Gőzmalmi Társaság, a Heves megyei mezőgazdasági egyesület, Gubitz András pesti gépgyára és a Vidacs gyár ekéivel, illetve egyéb mezőgazdasági eszközeivel, valamint a nagycenki Széchenyiuradalom gépészkovácsa, Mészáros János töltőekéjével. A nagybirtokok közül díjat nyertek terményeikkel a Festetics-, a Batthyány- és a Wenckheim-uradalmak. A Tisza-szabályozó Társaság Tiszatérképéért és a szabályozás hasznáról szóló emlékiratáért részesült elismerésben. 1863-ban, a hamburgi nemzetközi kertészeti kiállításon az OMGE az ország „összes termékeinek" bemutatására törekedett egy 234 kiállítót felvonultató, gyűjteményes kiállítás rendezésével. 1867-ben Párizsban Magyarország a kiegyezést követően mint „önálló állam" jelent meg. Említést érdemel „... kitűnő műmalmainak lisztje," a kivitt gyapjú, tokaji és somlói bor, méz, viasz, dohány, kender és a takarmánynak kiváló olajpogácsa. Megjelentek a hazai mezőgazdasági gépgyárak is: a Vidacs gyár, valamint Farkas István és Gubicz András pesti gyárának ekéi. A termékeken kívül, a magyaróvári gazdasági tanintézet által összeállított taneszközgyűjtemény szerepelt még e nagy nemzetközi seregszemlén. 1871-ben, a londoni világkiállításon hazánkat 120 kiállító képviselte. E bemutatón nem volt külön díjazás, hanem a kiállítani szándékozók hazájában végeztek a szervezők részére előzetes bírálatot, válogatást. így „... a kiállításbani részvétel már magában kitüntetésül szolgált." A magyar termékek közül ismét a gyapjú, a len- és kenderfeldolgozás, továbbá a taneszközgyűjtemények voltak említésre méltók. Az első világháború után a harmadára csökkent országterület, s a súlyosan leromlott gazdaság alapjairól kellett újjászervezni a gazdaságot. Bár túlsúlya csökkent, de továbbra is a legfontosabb ágazat maradt a mezőgazdaság, birtokszervezetében a nagybirtok vezető szerepét őrizve. Nem változtatott ezen az 1920-as évek földbirtokpolitikája sem (Nagyatádi-féle földreform). Az új ország területén lényegesen más volt a művelési ágak aránya: a határokon kívülre került az erdőterületek nagy része, aránytalanul megnőtt a szántók részesedése. Az 1920-as évek pénzügyi stabilizációja (a pengő bevezetése, a hitelviszonyok javulása) erőteljesebbé tette a parasztbirtokok rétegeződését. Az árutermelésbe erőteljesebben bekapcsolódottaknak lehetősége nyílott a gazdasági megerősödésre, miután az infláció a felhalmozott adósságok jó részét eltörölte. Az 1920-as évek második felének politikai és gazdasági konszolidációja eredményeit az 1929-34-es gazdasági világválság hatása azonban jórészt megsemmisítette, agrárválságba sodorva a szemtermelés egyoldalúságával és a jelentős kiviteli felesleggel küzdő magyar mezőgazdaságot. A válságból állami intézkedésekkel keresték a kivezető utat (a legfőbb kiviteli cikkek - gabona, szarvasmarha, sertés - támogatása, minőségjavítás - főként a nemesített vetőmagvak termesztése területén -). A harmincas évek második felének gazdasági fejlődése már szorosan összekapcsolódott a háborús készülődéssel, megnőtt a Német- és Olaszországba irányuló kivitel. Az 1920-as évek derekától ismét növekvő terméseredmények és -átlagok csak az első világháború előtti szint elérését jelentették. A növénytermesztésben továbbra is a gabonafélék vezettek. A szántóföldi növénytermesztésben fontos szerepet játszott a vetőmagtermesztés és -nemesítés, s ezt a harmincas évektől a gazdasági válság leküzdése érdekében tett állami intézkedések is ösztönözték. Jelentősen II. Földbirtokmegoszlás Magyarországon birtokkategóriánként, 1935-ben 1000 h felett 200-1000 h 100-200 h 10-100 h 5-lOh 5 holdig 29,9 % 13,2% 5,0% 32,6 % 9,2% lOjl %