Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEJÉR LÁSZLÓ: Vízügyi kiállítások (lektor: Szálai György)

Vízügyi kiállítások Fejér László A vízügyi szolgálat első bemutatkozásai H

a a vízépítészet XIX. századi tevékenységét szakmai jelleg szerint vizsgáljuk, akkor lényegében két terület túlsúlya figyelhető meg: egyfelől a vízi közlekedés elősegítése érdekében végzett folyószabályozások, víziút-kiépítések, másfelől a mezőgazdasági termelés javára végzett ármentesítések és lecsapolások, illetve kultúrmérnöki vízrendezések. Míg az első csoportba tartozó munkák alapvetően állami (kincstári) feladatot jelentettek, addig az utóbbiak elsősorban az érdekeltek gazdasági erejére támaszkodó, s csak kisebb mértékű állami segítséget igénybe vevő munkák voltak. Az állami ellenőrzés, a törvény adta felügyelet azonban e területen is biztosította a közérdek védelmét és a munkálatok egységes műszaki színvonalát, egymáshoz kapcsolódó láncolatát. A vízügyek irányítása - a mesterséges vízi utak és kikötők építése, továbbá az Al-Duna-szabályozás kivételével - a Földművelésügyi Minisztérium, illetve az ennek keretében megszervezett Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal hatáskörében volt. Amikor a nemzet a honfoglalás ezredik évfordulóját egy nagyszabású kiállítással kívánta megünnepelni, a hazai állami vízügyi szolgálat és a magánérdekeltségen alapuló vízitársulati mozgalom egyaránt úgy ítélte meg, hogy a XIX. században elvégzett vízimunkák - amelyek döntő mértékben hozzájárultak az ország infrastruktúrájának és mezőgazdaságának gyors ütemű fejlődéséhez - önálló kiállításon történő bemutatása indokolt, s a nagyközönség tájékoztatása érdekében feltétlenül szükséges is. Az állam közel hatvanezer forinttal, az ármentesítő társulatok - jelképes módon az ármentesített területek minden egyes holdja után 1 krajcárral - negyvenezer forinttal járultak hozzá a szakkiállítás megépítéséhez, nem számítva ide azokat a költségeket, amelyeket a társulatok külön-külön az egyes kiállítandó tárgyak elkészítésére fordítottak. A vízépítészeti pavilont - amelyet mintegy ezer négyzetméter alapterületen építettek fel - a Mezőgazdasági Csarnokhoz közel helyezték el. A bemutató szervező bizottságában a korszak legjelesebb szakemberei kaptak helyet, így például Kvassay Jenő, Kovács Sebestény Aladár, Pech József, Bertalan Lajos vagy Darányi Ignác. A bemutatott anyagot hármas csoportosításban tekinthették meg az érdeklődők: az állami munkákat - amelyek főleg a folyók medrének szabályozására, a folyók vízjárására, továbbá a talajjavításra vonatkoztak - a folyammérnöki, illetve kultúrmérnöki hivatalok dolgozták fel fotók, tervrajzok és térképek segítségével. A másik csoportban a társulatok SL kiterjedt érdekeltségű, nagyobb szabású ármentesítéseket, belvízlevezetéseket, lecsapolásokat és vízhasználatokat tüntették fel számos terepmodell, makettfotók és egyéb tárgyak segítségével. Nagy sikert arattak azok a művészi kivitelű térképpárok, amelyek a társulatok érdekeltségi területeinek a szabályozások előtti és utáni állapotát mutatták be. A kiállítók harmadik (legkisebb) csoportját pedig azok a magánszemélyek alkották, akik vízi tárgyú tanulmányaikkal, műszereikkel, vagy éppen a pavilon művészi dekorációival jelentkeztek. Az állami vízügyi szolgálat hasonló nagyszabású kiállítással már nem jelentkezett a további évtizedekben a hazai nagyközönség előtt, hiszen nem tartotta feladatának, hogy a főleg üzleti célú bemutatókon az állami tevékenység reklámozásába fogjon. Erre más formában és helyen teremtettek lehetőséget. A millenniumi kiállítási anyagra építve azonban egyszer még megjelent a vízépítészet egységes bemutatója: az 1900. évi párizsi világkiállítás szecessziós stílusú magyar pavilonjában. A napjainkban időnként felbukkanó magyar-francia feliratos fotók, térképek és grafikonok mindegyike ennek a kiállításnak töredékes darabja. Míg az ezredéves kiállításon a vízitársulatok bemutatója érdemelte ki a rendezők egyik aranyérmét, addig Párizsban az állami vízügyi munkákkal bemutatkozó Kvassay Jenő és az A1-Duna-szabályozás vezető mérnöke Wallandt Ernő nyerte el a zsűri aranyérmét. A díjazottakról