Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEJÉR LÁSZLÓ: Vízügyi kiállítások (lektor: Szálai György)

szólva nem maradhat említés nélkül a millenniumi nagy éremmel kitüntetett Pokorny Tódor mérnök neve sem, aki művészi térképeivel, színezett fényképeivel nagyban hozzájárult mindkét kiállítás sikeréhez. Az 1940. évi kiállítás Az első világháborút követő békeszerződések területi következményei az ország addigi egységes vízrajzi viszonyait gyökeresen megváltoztatták. Míg a történelmi Magyarországon a folyók vízgyűjtő területein a gazdálkodási mód befolyásolására az alacsonyabban fekvő országrészek érdekeinek figyelembevételével lehetőség volt, addig az új helyzetben főleg az Alföld vidéke nagymértékben ki volt szolgáltatva az utódállamok vízügyeket komolyan vevő, vagy éppen elhanyagoló magatartásának. A 79 vízitársulatból 31, a 128 vízhasználati társulatból pedig mindössze 48 maradt a szűkebbre vont országhatárok mögött. A megváltozott viszonyok között a trianoni békeszerződés által létrehozott Dunai Vízügyi Műszaki Bizottság (a CRED) volt az a koordináló szervezet, amely az utódállamok és az antanthatalmak részvételével a vízügyek egységes kezelését biztosította. Az 1930-as évek aszálysújtotta mezőgazdasági gondjainak megoldására irányuló általános törekvés előtérbe hozta az alföldi öntözések és általában az öntözéses gazdálkodás elterjesztésének gondolatát (1937: XX. tc, az úgynevezett „öntözési törvény"). Az országgyűlés jóváhagyta az Országos Öntözésügyi Hivatal felállítását. A hivatal 1940-ben részt vett a sorrendben 49. tavaszi országos mezőgazdasági kiállításon. Az időközben Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki, illetve kárpátaljai területek - a vízgyűjtői fennsíkok - jó víztározási lehetőséget jelentettek a csapadékszegény alföldi vidékek számára. A kiállításon nemcsak e tározók terveit, hanem az akkor már javában épülő békésszentandrási duzzasztómű makettjét, és a tiszai öntözőcsatorna vázlatterveit is bemutatták a nagyközönségnek. Vízügyi kiállítások 1945 után Amikor a második világháborút követő évtizedekben a vízügyi szolgálat újra megjelent a hazai kiállításokon, az eltelt idő alatt infrastrukturális feladatainak körében alapvető hangsúlyeltolódás következett be. A folyószabályozás és az ármentesítés helyett központi feladatként a vízrendezés, az öntözések fejlesztésének megalapozása, az ipari vízszolgáltatás és ezzel együtt a vízellátás-csatornázás feladata került az előtérbe. Az 1960-as évek második felétől pedig egyre nagyobb figyelmet fordítottak az élővizek környezetvédelmi problémáira, s ennek révén az általános környezetvédelmi kérdések megválaszolására. Tehát a kiállításon részt venni egy-egy ágazat számára ezekben az évtizedekben nem elsősorban a piaci-üzleti lehetőségek felderítését és kiaknázását jelentette, hanem az állam által vezérelt ágazati szintű gazdaságpolitika megismertetését és elfogadtatását a széles közvéleménnyel és a szakmai körökkel. Ahogy a magyar gazdaság fokról fokra haladt előbb a burkolt, majd a nyílt piacgazdaság felé, úgy zsugorodtak az általános iránymutatások és az ágazati központi bemutatók. A vízügyi szakterületek állami irányítását az 1953-ban újra egységessé váló vízügyi szolgálat, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (később Országos Vízügyi Hivatal - OVH) vezetésével látta el. A mai kőbányai vásárváros adott helyet az ötvenes években az OMKV kiállításainak. A vízügy itt egy viszonylag nagyobb (kb. kétezer négyzetméteres) szabad területet bérelt ki, s évről évre ezen a területen rendezte a mezőgazdasággal összefüggő tevékenységének bemutatóit. Az 7959. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron - amely akkor sorozatban immár a 63. volt - jelentkezett első alkalommal a vízügy önálló kiállítóként. Pavilonjában látványosan megoldott „vízfátyol függöny" fogadta a látogatókat, s a felülről fedett, de oldalról nyitott körfolyosón helyezték el a kiállítás szakmai tájékoztató anyagát. A folyosó által körbevett udvaron pedig öntözési bemutatót tartottak a rendezők. Itt egy szórófejekkel ellátott öntözőberendezés a vetésforgó növényzetét permetezte.