Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - OROSZI SÁNDOR: Erdészeti kiállítások (lektor: Sólymos Rezső)

vásárain erdészeti kiállítás már nem volt. A két világháború közötti időszakban mégis egyértelművé vált, hogy a mezőgazdasági kiállítások biztosítják az erdészet számára is a legjobb hazai bemutatkozási lehetőséget. A második világháború után az országos mezőgazdasági kiállítások 1948^9-ben indultak újra, ezekhez legelőször 1954-ben csatlakozott önálló, az egész erdőgazdálkodást és faipart megjelenítő bemutató. 1954-ben, 1955-ben, különösen pedig 1956-ban az erdészet és faipar témaköre a mezőgazdasági kiállításon belül is kiemelt szerepet kapott. Részlet az 1900. évi párizsi világkiállítás erdészeti anyagából Az erdészet és a faipar az ötvenes évek kiállításain újra teljes, a maggazdálkodástól a fakitermelésig, illetve a fafeldolgozásig terjedő műveletsorral szerepelt. Eltérően azonban a századforduló kiállításaitól, itt már ügyeltek a tematikus sorrend térbeli megtartására, amire az 1956-ban átadott tágas erdészeti és faipari pavilon különösen alkalmasnak bizonyult. A kiállításokon a legnagyobb hangsúlyt az erdőművelés, ezen belül is az erdőtelepítés témája kapta. Az 1945 utáni erdészeti politika legfontosabb elemét ugyanis az országfásítás meghirdetése alkotta. Az országfásítás szakmai szempontjait olyan részletesen jelenítették meg, hogy az 1954., és 1956. évi kiállítások kimondottan erdészeti szakmai továbbképzésre is alkalmassá váltak. A maggazdálkodás és csemetetermelés témakörében részletesen foglalkoztak a magvizsgálattal, az erdei magvak származásának és minőségének kérdésével. A csemetetermelés szabadtéri bemutatójához a pavilonban különféle statisztikai adatokat közöltek. A fásítandó területek komoly hányada a földreform, illetve a mezőgazdaság szövetkezesítése során állami tulajdonba került. Az államerdészeti kezelésbe jutott, erdősítendő területek egy része erdészeti szempontból különleges termőhelynek számított. A homok-, szik-, kopár-, tőzeg- és hullámtéri fásítások elvégzéséhez a kiállításokon a szakemberek is fontos ismeretekhez jutottak. Közülük kiemelhetjük például a Magyar Pál-féle szikosztályozást, vagy a Héder István nevéhez fűződő kopár- és a Balsay László által alkalmazott Hanság-erdősítési eljárásokat. A mezőgazdasági területek fásításai a kiállításokon szintén kiemelt szerepet kaptak. A nagytáblás gazdálkodásnak megfelelő sávelrendezésre több maketten példákat mutattak be. Különösen érdekes volt az 1955. évi kiállítás anyagában a Balatonnagybereki Állami Gazdaság, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság és a Sopronhorpácsi Kutató Intézet erdősávfelépítése, és a Jakabszállás, Csorna, Hajdúnánás és Albertirsa határában végzett legelőfásítások.