Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - OROSZI SÁNDOR: Erdészeti kiállítások (lektor: Sólymos Rezső)

A nagy kiterjedésű erdőtelepítések komoly ápolási és erdővédelmi feladatokat jelentettek. Az 1950es évekre még kézi kapálás, -ápolás volt a jellemző, de a kiállításokon már bemutatták a „Fürge" motoroskapát is. Az erdőhasználat gépesítése szintén elkezdődött. A kiállításokon szerepeltek benzin- és villanymotoros láncfűrészek. Az erdőhasználathoz közvetlenül kapcsolódó szállítás gépesítésében az ötvenes években jelentős eredmények születtek. A vágás területeken megjelentek a lánctalpas és kerekes traktorok, a kiszállítást pedig teherautókkal végezték. A fel- és leterhelés nehéz munkájának megkönnyítésére több rakodógépet szerkesztettek, majd mutattak be a kiállításokon. Közülük megemlítjük az 1955-ben kiállított három tonnás autódarut és a Radó-Palócz-féle motoros transzportőrt. Az 1956. évi kiállításon pedig a börzsönyiek egy drótkötélpályát mutattak be. A szállítás gépesítéséhez megfelelő utakat kellett építeni, ezeket a kiállításokon elsősorban fényképeken mutatták be. Az erdészeti építkezések témakörben külön is hangsúlyozták a munkásszállások, -melegedők építésének jelentőségét. Az említett kiállítási részek rendezését az Országos Erdészeti Főigazgatóság fogta össze, míg az egyes gazdaságok „üzemi bemutatói" általában egy-egy témára összpontosítottak. Következett ez abból is, hogy a legjobb erdőművelési, a legjobb erdőhasználat stb. eredményeket felmutató gazdaságokat hívták meg a kiállításokra. Ezeken kívül szerepeltek még a tudományos és egyéb intézetek is, például az Erdészeti Tudományos Intézet és az Állami Erdőrendezési Intézet. Az erdészettől eltérően a faipari bemutató sokkal inkább üzemi bemutatónak számított. A fűrésziparban elsősorban a takarékos fafelhasználást, míg a (fa-)lemeziparban az új eljárásokat állították ki. Az 1955. évi kiállításon mutatta be például a Szegedi Falemezgyár az ország első farostlemezüzemét. 1958-tól az erdészeti és faipari kiállítás rendezői lemondtak a teljes erdőgazdálkodási tevékenységi sor szerepeltetéséről, megelégedtek egy-egy kiemelt téma bemutatásával. Ez nem vonatkozik az erdészeti gépbemutatóra, amely továbbra is hozta a magyar erdőkben meghonosítandó vagy már meghonosodott új, nyugati motorfűrészeket, a következő évben - a hazánkban szintén általánosan használatba vett - Hl AB-darukat. Az egymást követő kiállításokon erdészeti témában a gyorsan növő fafajok, közülük is leginkább a nyárfa ültetésének, nevelésének és feldolgozásának a kérdését kezelték kiemelten. A nyár bemutatását érdekesen oldották meg 1964-ben, amikor a rendezők a nyárfeldolgozás hagyományos (teknő, tűzifa stb.) és korszerű (lemezáru, fűrészáru, láda, gyufa stb.) útját mutatták be. Az 1964. évi kiállítást egyébként teljes egészében a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás megjelenítésére szánták. Az 1960-as években a kiállításokon egyre nagyobb szerepet kapott a. faipar. A forgácslapok mellett megjelentek a különféle felületkezelt lapok. Sőt 1967-ben már nemcsak lapokat és egyéb félkésztermékeket, hanem készterméket, például faházat (Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalat) is kiállítottak. Ugyanúgy szerepeltek - az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat bemutatójában - szörpök, gyógynövények is. A lakosságnak szánt termékek bemutatása különösen 1970-től kezdődően vált jellemzővé. Ekkorra ugyanis a fagazdaságban megvalósult a vertikális integráció. Ennek során erdő- és fafeldolgozó gazdaságok alakultak, ahol a maggyűjtéstől kezdődően egészen a fafeldolgozásig mindent egy vállalaton belül végeztek. Az említett vállalati bemutatók mellett mind 1970-ben, mind pedig 1975-ben nagy súlyt helyeztek az 1945-től eltelt 25, illetve 30 év eredményeinek érzékeltetésére. A fagazdaság számszerű eredményei valóban megkapóak voltak. A meghirdetett országfásítási program megvalósítása során 1975-ben az ország erdősültsége elérte a 16,6 %-ot, ez mutatta, hogy az erdőterület Magyarországon minden korábbinál jobban megnőtt. Ugyanígy nőtt a hazai erdőkből évente kitermelt fatérfogat is. A szűkebben vett szakmai újdonságok közül az erdőművelést illetően kiemeljük a magtermesztő plantázsok rendszerét. Az 1970-es években egyre nagyobb szerepet kapott a nemesített, ellenőrzött szaporítóanyag felhasználása. Ugyanekkor honosodott meg a Nysula-féle tekercses és a paper-pot-rendszerú, szintén bukóit gyökerű csemetéket előállító termelési mód. Ezekkel lehetőség volt az erdősítési idény széthúzására, amit a különféle gazdaságossági szempontokon túl az erdőgazdaságban foglalkoz-