Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)
Tanulmányok - SOMHEGYI TAMÁS: Nyúl- és prémesállat-kiállítások (lektor: Holdas Sándor)
A korabeli kiállításokon időről időre néhány különleges prémesállatfajt is bemutattak. Az 1937. évi bemutatón Mecsér Máriának (Pettend, Fejér m.) hírből már ismert mosómedvéi voltak a kiállítás prémesállat-érdekességei és -különlegességei, amelyeket a rendezőség díszoklevéllel tüntetett ki. Az 1938. évi tenyészállat-kiállítás nemesprém különlegessége Horn Artúr, OMGE fogalmazónak köszönhető: ezüstrókákat állított ki. Ugyanezzel a fajjal jelentkezett Hajós Tibor hollóstetői tenyésztő (Ujhuta, Borsod m.), 46 párból álló ezüstróka-tenyészetével. A kiállítás alkalmával a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete (BOE) 90, a MAOSz 103 darab angórát állított ki. A bemutatott angóranyulak minősége kedvező kiegyenlítettséget mutatott. A kiállított házinyulak minden fajtáját az Éhik-Anghi-féle bírálati standard alapján pontozással bírálták. A pontozásos bírálat, tehát becslés közel sem volt olyan objektív, mintha mérés útján állapították volna meg az egyes jellegeket, de ez az alap kiindulást jelentett az angóranyúl jellegeinek további, mérésekkel történő vizsgálatához. A MAOSz által kiállított 103 állatból 64 részesült díjazásban, ennyi egyed érte el, illetve haladta túl a díjazhatóság alsó határaként megállapított 75 pontot. Az 1939. és 1940. években megnövekedett az érdeklődés az angoranyúl-tenyésztés iránt. Mindkét évben megalakult egy-egy angóragyapjú értékesítő szövetkezet, amelyek nagyban és kicsiben egyaránt átvették a termelt gyapjút. A házinyúltenyésztés ügyét mindig elismerésre méltóan támogató BOE kibocsátotta a gazdasági nyúlfajták hivatalos standardjait. Ezek részben a tenyésztőknek, részben a kiállítások bírálóinak szolgáltak vezérfonalul, a bonitálás (gyapjúbírálat élő állaton) egységesítésében. A II. világháború utáni időszak változásokat hozott a nyúlfogyasztó országok étkezési szokásaiban. Korábban hazánkban is az olyan nyulakat keresték, amelyek egy példánya nagy tömegű csontos húst adott. Az étkezési szokások változásaival előtérbe került a jól izmolt gerincet és combokat szolgáltató pecsenyenyulak iránti igény. A hazai nyúltenyésztés fejlesztését tűzte ki célul a Földművelési Minisztérium, amikor 1952-ben az Állattenyésztési Kutatóintézetben létrehozta a Prémesállat-tenyésztési Osztályt. Vezetője, Anghi Csaba széles körű propagandát fejtett ki a nyúltenyésztés érdekében, és döntő szerepe volt abban, hogy hivatalos szerveink felismerjék a faj tenyésztésének hazai és exportlehetőségét. Az 1956. évi kiállításon 167 egyedet állítottak ki. Az állatok számozás nélküli pavilonokban kerültek bemutatásra. A kiállítás látványossága volt a prémesállat-pavilon előterében vitrinekben kihelyezett különböző kidolgozású nyúlprémek gyűjteménye. A Kisállattenyésztési Kutatóintézet (KÁTKI) (Gödöllő) bécsi kék, bécsi fehér, magyar vadas, angóra fajtákkal jelent meg. Ugyanezen fajtákkal jelentkeztek Benedek Gyula (Újpest), Deák Ferenc (Rákospalota), és Naumann József (Újpest) tenyésztők is. Nutriát a Kisállattenyésztési Kutatóintézet (Gödöllő) és a Fővárosi Állatkert külön, kis vízmedencében mutatott be. Az angóranyúl tenyésztésének gazdasági jelentősége a II. világháború után a szintetikus szálak elterjedésével hirtelen csökkent. Az ötvenes és hatvanas években a hazai kiállításokon angóra szinte alig volt látható. A hatvanas évek kiállításain egyre nagyobb szerepet kapott a vágónyúl-árutermelés propagálása. Jónevű tenyésztőket és szakembereket megnyerve előadássorozatokkal, helyszíni tapasztalatcserékkel és a szaklapokban közzétett ismeretterjesztő cikkekkel sikerült elősegíteni a tenyésztői munka színvonalának növelését. A nyúl- és prémesállat-kiállításokat a szakma elismert vezető személyiségei szervezték, így Anghi Csaba, Csíkváry László, Holdas Sándor. Az 1970-ben megrendezett OMEK-on a nyúlágazati szektor a nagyüzemi nyúltenyésztési rendszerek ismertetését tűzte ki célul. A nagyüzemi nyúltelepek kialakításában úttörő munkát végzett a Bikali Állami Gazdaság. A Bikali Állami Gazdaság a Kisállattenyésztési Kutatóintézet által kitenyésztett, 1973-tól államilag elismert fajtát, a „Fehér Gyöngy" hibridet szaporította. A hibrid kialakításában egy kaliforniai és két új-zélandi fehér alapvonalait meghatározott célok szerint szelektálnak. Az egyik vonalban a nagy szaporaság, a másikban a tömeggyarapodás, a harmadikban a jó húsformák képezik a legfontosabb szelekciós célt. A szaporítópartnerek szülőpárokat kapnak, amely egy hibrid anya és egy fajtatiszta új-zélandi fehér apaállatot jelent. Ezekből maguk állítják elő a végtermék vagy hibrid Fehér Gyöngy vágónyulakat. A 67. OMÉK-on a kiállítók között megtalálható volt a Kisállattenyésztési Kutatóintézet (Gödöllő) „Fehér Gyöngy" hibridjeivel és a Devecseri Állami Gazdaság kaliforniai fajtáival. Az KÁTKI Prémesállat-tenyésztési Osztálya 1970-ben kezdte meg a házinyúltenyésztés országos fejlesztésre irányuló kutatási programját. A rendszergazda Bikali Állami Gazdasághoz csatlakozott a Dunavarsányi Petőfi Mgtsz nyúltelepe. Itt az 1975-ben köztenyésztésre engedélyezett új-zélandi fehér
