Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - VERESS LÁSZLÓ: Juhkiállítások (lektor: Tóth Imre)

Gyapjúminősítő Intézet alapításától (1898) kezdve a kiállításokra jelentkezést az intézet vezetője és munkatársai bírálták felül. 1858-ban ugyan kezdetét vette a juhok törzskönyvezése, de 1880-1909 között ebbe csupán 22 tenyészetből 364 kost és 5481 anyajuhot jegyeztek be. A kiállított állatok pontozásos rendszerét Tormay Béla készítette el és terjesztette elő. Ez a rendszer a 100 pontos bírálati rendszer bevezetéséig - 1937-ig - volt érvényben. A bemutatott tenyészállatokra fajták - illetve hasznosítási irány - szerint adható legnagyobb pontszám: küllemre a gyapjú mennyiségre minőségre posztógyapjasoknál 6 8 16 fésűsmerinóknál 12 12 6 rackáknál 10 10 10 angol húsjuhoknál 18 8 4 Hízó, illetve hízott juhok esetében: fejletttesthízottegyöntetű ségre alkatra ságra ségre posztógyapjasoknál 6 9 9 6 fésűsmerinóknál 10 10 6 4 angol vérségűekre 10 6 6 6 Az 1896. évi millenniumi kiállításra 1674 juhot szállítottak fel bemutatásra, külön hízójuh kiállítást is tartottak. Ezen a kiállításon is a posztógyapjas irányzat kormányzati támogatása érvényesült. A nagydíjat József főherceg alcsúti uradalmának posztógyapjas juhai kapták. A posztógyapjasok csoportjában 10 első díjat adtak a Károlyi család tótmegyeri, mágocsi, derekegyházi, debrői, nagykárolyi juhászatainak, a Somsics-féle somogysárdi, a Popper testvérek lepsényi, Gorove felső varsányi, a Metternich-Sándor hercegség bajna-biai juhászataiból származó juhoknak. A fésűsgyapjasok közül csupán három; a tolnai Dräsche, a gyoma-endrődi Wodianer és a bebespusztai Skublics juhászat nyert első díjat. Három állami juhászat - Mezőhegyes, Bábolna és Debrecen-Pallag - kapott elismerő oklevelet. A tejelő juhok és hízójuhok leállításán a zsombolyai Csekonics uradalom cigája x hampshire, és a véghlesi cigája x fríz keresztezettek szerezték meg az első díjat. Ugyancsak első díjat nyert a Bánffyuradalomból bemutatott curkana. Fórizs Mihály cigája, az Óvári Mezőgazdasági Felsőfokú Tanintézet frízei és a hortobágyi rackák elismerő oklevelet kaptak. Az 1892 és 1913 közötti kiállításokon a posztógyapjas irányzatban nemes versengés folyt a Károlyi család egyes ágai között. A legjobbak a gróf Károlyi család tótmegyeri, mágocsi juhászatai voltak. A tömeges fésűsgyapjas merinó nemesítésében eleinte nagyon erős külföldi - strileki, peruci, hundisburgi, leutewitzi, parskoi, zuzellai stb. - versenytársakkal kellett állni a versenyt. Két nemzedéken át a bebespusztai (zalaszentmihályi), később tormáspusztai Skublics család tűnt ki. A tömeges fésűs tenyészetek közé csak a századforduló táján zárkózott fel a gróf Wenkcheim család vésztői, békési és ókígyósi juhászatai és a pusztaszeri gróf Pallavicini tenyészet. A magyar fésűs irányzaton belül a bicskei Machup-, a tolnai Dräsche-, a csabacsüdi Königs waiter-, a poroszlói Graefl-, a gyoma-endrői Wodianer-, és a szászbereki báró Kohner-féle tenyészetek emelkedtek ki. A szomolányi Pállfyuradalom elsőként állt át a posztógyapjasról a húsmerinó irányzatra, megtartva az állomány finomgyapjú termelését, ötvözve azt nagy testtömeggel és jó húsformákkal. E területen méltó versenytársnak bizonyult Politzer Géza nagykorpádi, később somogytarnócai bérlő és a keszthelyi mezőgazdasági akadémia. Húsjuhfajták tenyésztését első ízben a stomfai Károlyi-uradalom karolta fel, de a libechovitzi (cseh) Herberstein-uradalom is számos kiállításon szerepelt kitűnő Oxfordshire állományával. Az angol húsjuhok csoportjában a legértékesebb hazai törzsjuhászat a szentegáti és mozsgói Biedermann-uradalom hampshiredown tenyészete volt.