Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)
Tanulmányok - KECSKÉS SÁNDOR: Az országos mezőgazdasági kiállítások, vásárok szervezése és működése (lektor: Gunst Péter)
Kemény Gábor földművelésügyi miniszter az OMGÉ-t kérte fel a "vásárok" rendezésére. Az OMGE a megbízást elfogadta és 1880-ban vásárrendező bizottságot alakított Szeniczey Ödön elnökletével. Egyben felkérte Tormay Bélát, az Állatorvosi Tanintézet akkori igazgatóját a szarvasmarhákat és a juhokat bíráló bizottságok munkatervei és a bírálati módszerek kidolgozására. A kiállításokat 1881-1942 között évenként tervezték megrendezni. Ettől csak kényszerűségi okok miatt tértek el: országos száj- és körömfájás esetén, az 1914-1921. évek között az első világháború miatt, az 1943-1947. évek között a II. világháború miatt. A Földművelésügyi Minisztérium vásárrendező bizottsága döntése szerint 1960-1969 között 2-3 évenként, majd 1970-1990 között az ötéves tervek időszakaszaihoz alkalmazkodással öt évenként tartottak kiállításokat. Az egyes kiállítások időtartama 1881-1958 között március, április és május folyamán 3 nap, 19591990 között augusztus-szeptember folyamán 3-22 nap volt. A kiállítások elnevezései: 1881. Országos Tenyész- és Haszonállat-kiállítás 1905. Díjak kiosztásával egybekötött Tenyészállatvásár és Gépkiállítás 1929. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár (Tenyészállat-, Termény- és Gépkiállítás) 1942. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár 1970. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár 1990. 71. Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár A kiállításokat 1881-1913 között a Marhavásártéren, a Városligetben, a Tattersallban, 1921-1990 között a Pongrác út-Albertirsai úti Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár telepen tartották. A Marhavásártéren - az 1885. évi országos kiállítás és az 1896. évi millenniumi kiállítás kivételével - és a városligeti kiállításokon nem voltak megfelelőek a feltételek a tenyészállatok elhelyezésére és szállítására. A kiállítások alkalmatlan állapotaira és az új vásártelep építésére 1906-ban Jeszenszky Pál, az OMGE titkára és a vásárrendező bizottság elnöke hívta fel a figyelmet. Az OMGE az új telep helyének megszerzését és építését a földművelésügyi kormányzattól kérte. A kezdeményezések hatására az 1908. évi XLIII. törvénycikk 7. pontja szerint Budapest székesfőváros területén, vagy annak környékén tenyész- és haszonállatvásárok, kiállítások, díjazások és árverések tartására alkalmas, berendezett, állandó jellegű telepet kell létesíteni. A törvény egyben felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy a szarvasmarha-tenyésztés országos emelésére szolgáló, az 1895. évi XLVII. tc. szerint egymillió koronával létesített, s az 1904. évi XIV. tc. értelmében három és fél millió koronára növelt alapot részben a vásártelep létesítésére fordíthassa. A kiállítási és tenyészállat-vásártelep építése A felhatalmazás alapján Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kérést intézett Budapest székesfőváros tanácsához a vásártelep-ingatlan megszerzése ügyében. A tanács levélben értesítette a minisztert, hogy a főváros 1910. november hó 23-án a főváros X. kerületében, a Ligettelki dűlőben 55.000 négyszögölnyi (34 kat. hold 375 n. öl) telektömböt jelölte ki és ad 30 évre, évi egy darab 20 koronás arany névleges bérleti díj fejében. A főváros egyúttal a vásárjog gyakorlását is hajlandó volt átengedni. A határozat szerint 30 év után a székesfőváros ugyancsak díjtalanul veszi át a létesítményt az összes "befektetésekkel együtt". A fővárosi tanács - igen jó előrálátással - arra számított, hogy az országos kiállítások és vásárok alkalmával az egész ország területéről érkező látogatók budapesti tartózkodása alkalmával közlekedésükkel, vásárlásaikkal jelentős jövedelmet hoznak a fővárosnak. A Földművelésügyi Minisztérium az építkezés szervezési munkáival az Országos Tenyész- és Haszonállat-vásártelep Intézőbizottságát és a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét bízta meg. A vásártelep rendezési tervét Jánosházy László kir. főmérnök, a épületek tervét Moravetz Zsigmond kir. főmérnök készítette.
