Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
A kérdést úgy is feltehetjük, hogy miért vásárol valaki uradalmat, amikor a dualizmus korában egyértelmű volt, hogy az ipar és a kereskedelem sokkal gyorsabb megtérülést biztosít egy befektetőnek: a nem mezőgazdasági gazdasági ágakban gyorsabb volt a növekedés. Ezzel szemben viszont eseteinkből az látszik, hogy egy uradalom, ha eladósorba került, nagyon gyorsan új tulajdonost talált, egyáltalán nem kellett sokáig hirdetni, sőt a századforduló újságjaiban, szakmai folyóirataiban százszámra találunk olyan felhívásokat, hirdetéseket, amelyekben különböző méretű, gazdálkodásra is alkalmas birtokot keresnek. Mindez egyértelműen arra utal, hogy a földbirtok a nem túl jó gazdasági pozicionáltsága ellenére a társadalmi presztízsben, a tőke megőrzésében még mindig fontos funkciókkal bírt. Az 1850-1918 közötti időszakra vonatkoztatva a 99 uradalomeladási eset között 26 olyat találtunk, amikor főrangú címmel rendelkezők vettek földbirtokot. (Ez valamivel elmarad a korábban már jelzett, arisztokraták általi földeladások számától.) A legnagyobb vásárlók kétségkívül Biedermann Simon és Gusztáv volt, akik - korábban már említettük - egy 1849. évi szerződéssel megvették Batthyány Gusztáv gróftól a Pécs melletti központtal rendelkező üszögi uradalmat, amelynek része volt a 30 000 kát. holdnyi, Somogybán lévő mosgói uradalom is. A birtokbavétel már az 1850-es évek elején történt. (A Biedermannokkal a 6.2. fejezetben külön is foglalkozunk.) Hasonlóan nagy kiterjedésű birtokvásárlás volt, amikor a német Hohenlohe herceg öt nyugatsomogyi, amúgy szomszédos falu határában egy év alatt vásárolt föl 20 000 kát. holdat. Komplett, több falura kiterjedő uradalomvásárlások között megemlítjük még a somogyszentmiklósi uradalom gróf Zichy Károly általi megvételét az 1850-es évek elejéről. Ez az uradalom korábban a csurgói uradalomnak volt egy kerülete. Az uradalom megvásárlása célirányos volt: jövedelméből Zichy gróf a lányát, a külföldre menekült gróf Zichy Antóniát, vagyis a kivégzett gróf Batthyány Lajos özvegyét finanszírozta.426 Amikor a grófnő 1856-ban hazaköltözött, saját kezébe vette a birtok irányítását.427 A Nagyatád melletti simongáti, valamint a Kaposvár melletti magyaratádi uradalom megvásárlása báró Radvánszky Géza által történt 1909-ben, aki valószínűleg parcelláztatni akarta, de a birtok még ugyanabban az évben a szentlőrinci Esterházy-uradalom bérlőjéhez, kántorjánosi Mándy Samuhoz került, aki a simongáti nagybirtokon rövid úton valóságos mintagazdaságot hozott létre.428 Az új nagybirtokos a simongáti birtokkal együtt vett 1575 kát. holdas magyaratádi uradalmat lányának, Mándy Thyrának adta át (Jeszenszky Ferenc felesége), aki abból 525 holdat 455 000 koronáért továbbértékesített Kacskovics Lajos alispánnak.429 (Ebből lett a híres tátompusztai gazdaság.) 426 Czupi-Kardos (2014): 717. 427 Az özvegy grófnő birtokaira lásd: Bajzik (2007): 170. 428 Pécsi Napló, 1919. október 23. 429 Pécsi Napló, 1910. január 1. 94
