Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén

zsellér család nem jutott földtulajdonhoz, s így jelentős munkanélküliség, de egyben olcsó agrármunkaerő is keletkezett.383 Ugyanakkor a paraszti birtokok alapvetően kis területűek voltak, ami hosszú távon állandó, feszítő szociális problémákat jelentett az egész korszakon át. Szintén rontotta a piacgazdaság kiépülésének esélyeit, hogy relatíve fejletlen volt a hazai közlekedési infrastruktúra, ugyanakkor kockázatot vállalni kész, tőkeerős vállalkozóknak híján volt az ország, bár az is világos, hogy ebben a korszakban egy mezőgazdasági vállalkozást elindítani, avagy bérbe venni egy uradalmat, vagy egy kisebb birtokot nem rejtett túl nagy kockázatot. Jól mutatja ezt Dél-Dunántúlon a pesti vagy bécsi iparos-, nagykereskedő- és bankártőke (Sina, Biedermann, Satzger, Wodianer stb.) birtokvásárlásokkal való megjelenése.384 A meglévő nehézségek ellenére azonban hangsúlyozzuk, hogy az 1873 előtti két évtizedben - egy-két nehéz évet leszámítva - a magyar mezőgazdaság viszonylag gyorsan fejlődött.

383 Orosz (1998): 20-23.

384 Sina gr. Hunyady, a Biedermann fivérek gr. Batthyány, Satzger bécsi gyáros Csapody, Wodianer pedig Pászthory- és Putheany-földekhez jutott hozzá.

84