Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918) 5.1. A birtokcserék száma és főbb tendenciái Az 1850-es évek második felében, a piaci viszonyok uralkodóvá válásával a szabadon adható-vehető birtokok forgalma látványosan fellendült. Tanulmányunk e fejezetében hasonló módszerrel éltünk, mint ahogyan azt tettük a 19. század első felére vonatkozóan. Ennek során először megvizsgáltuk, hogy évtizedenkénti bontásban Somogy megyére vonatkozóan milyen adásvételi számok mutatkoznak. Mielőtt azonban ebbe belemennénk, mindenképpen szükséges néhány megjegyzést előrebocsátani. Levéltári, múzeumi, statisztikai, sajtó-, uradalomtörténeti, szakirodalmi adatok alapján összesen 99 olyan esetről van tudomásunk, amelyeket egyértelműen dokumentálni is tudunk. Hasonlóan a korábbiakhoz, itt is csak azokat a birtokokat vettük be a vizsgálatba, amelyek uradalomként működtek, vagy legalábbis alkalmasak voltak uradalmi működésre. Az alábbiakban bemutatandó számok kizárólag a pénzért eladott földekre vonatkoznak, vagyis nem tartalmaznak olyan információkat, amelyek például egyházi birtokok különböző szervezeti változásaira vonatkoznak; nincsenek benne egyes állami földek eladásai, s végképp nem kapcsolódnak a számok a famílián belüli leszármazáshoz, birtokváltozásokhoz, juttatásokhoz. Mindez azt jelenti, hogy a Somogy megyei uradalmak esetében ebben a korszakban is a jelzettnél sokkal több birtok cserélt gazdát (volt, hogy évtizedenként változott egy föld tulajdonosi családi háttere), de azok általában rokonsági alapon történő birtokcserék volt. A jelzett 99 esetből négy olyan van, amelyekben nem tudtuk az eladót pontosítani (bár az a gazdacímtárak alapján sejthető); a többi (95) esetben viszont egyértelműek az információk az eladó és a vásárló személyét illetően. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Somogy megyei - de ismereteink alapján joggal vélelmezhetjük, hogy általában a dél-dunántúli - uradalmak tartósan az 1848 előtti tulajdonos családnál vagy a rokonságnál maradtak, vagyis a birtokok alapvetően nem kerültek értékesítésre. A megye területe a 19. század közepén (a Balaton nélkül) 1 351 115 magyar holdat (1 013 336 kát. holdat) tett ki.385 A jelzett 99 birtokeladás területi arányát (bár néhány esetben csak hozzávetőlegesen tudjuk, hogy mekkora volt az eladott föld mérete) nem becsülhetjük többre a megye területének 20%-ánál. 385 A területi adathoz lásd: T. Mérey (2007): 120. 85
