Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén
Statisztikai adatok és korabeli mezőgazdasági szakértők leírásai alapján egyértelmű, hogy 1850-1873 között a magyarországi, és azon belül a déldunántúli területeken a földesúri gazdálkodás folyamatosan szélesedett. Az 1850-1860-as években az uradalmak, mivel korábbi robotos munkaerejüket elveszítették, részben kényszerből áttértek a fizetett alkalmazottakkal történő gazdálkodásra, bár kétségtelen, hogy számos olyan nagyüzemmel is találkozhattunk, akik sejtették előre a változásokat, s az üzemszervezést illetően tudatosan készültek is rá.377 Az egyik oldalon gazdatisztek (ispánok, számvevők, kasznárok, vincellérek stb.), a másik oldalon béresek, cselédek egyre nagyobb számban jelentek meg a földesúri majorságokban. A nagy gabonakereslet miatt megindult a gépesítés is, amellyel főleg a gabonatermelés hatékonyságát lehetett növelni. De jó évek jártak az állattartásra is, hiszen a juh-, a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés előtt is komoly perspektívák nyíltak, s akkor még nem is említettük a szőlőgazdálkodás és a borászat lehetőségeit.378 Nincs olyan gazdasági konjunktúra, amely ugyanakkor ne okozna számos szereplőnek problémákat. Az 1850-1860-as években sem volt problémamentes a fejlődés. Sok esetben nehéz volt az átállás a régi, robotfelhasználó majorsági gazdálkodásról a kapitalista rendszerre. Számos, régebben mintagazdaságnak számító uradalom küszködött nehézséggel. Mivel a földtulajdonosok sokszor csak későn jutottak hozzá a kárpótlási összeghez, ezért komoly likviditási nehézségekkel küszködtek.379 De még a legnagyobbak esetében is állandósulhattak a pénzügyi problémák. Jó néhány csőd is zavarta a közéletet. Ezek közül kiemelkedett a 29 uradalmat bíró herceg Esterházy család esete, ahol 1861-1865 között a talpon maradást csak kilenc uradalom eladásával tudták biztosítani.380 Nagy nehézségekkel küszködött a 160 000 holdas, Keszthely központú gróf Festetics-uradalom is, ahol 20 000 hold eladása, valamint kemény stabilizációs lépések révén mintegy tíz év alatt sikerült a gazdasági helyzetet konszolidálni.381 A nagybirtokosok eladósodásához hozzájárult az is, hogy a tulajdonosok sokszor igencsak költekező életmódot (presztízsjellegű fogyasztás, költséges utazások, öltözködés stb.) folytattak.382 A hazai alacsony jövedelmek erős korlátok között tartották a keresletet. Régi probléma volt Magyarországon a nyugati országokénál jóval alacsonyabb bérszínvonal, de az is, hogy az 1848. évi törvények hatására mintegy 900 000 A kiirtott területeket legelőként és rétként is lehetett hasznosítani. A hegyi erdőkkel rendelkező Pécsett az erdőirtás legfontosabb célja a szénbányák megnyitása és a lakosság faanyaggal való ellátása volt. Lásd: Kaposi (2006): 41-42. 377 Galgóczy (1855); Kaposi (2001): 239-260. 378 Egy külső szemével: Ditz (1867): 252-282. 379 Orosz (1989): 821. 38° Nyulásziné Straub (1976): Mellékletek, 12. számú táblázat 381 Kaposi (2013/c): 79. 382 Kaposi (2001): 242. Ismert eset a már említett hg. Esterházy család, vagy gr. Festetics László eladósodása. 83
