Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén

10. kép: A grófErdődy család mezőgazdasági szeszgyára Kastélyosdombón

más méretű erdők estek áldozatául a gabonakeresletnek. Jól mutatja ezt, hogy például a herceg Batthyányak 30 000 holdat kitevő hitbizományi uradalmaiban (Nagykanizsa, Körmend, Inta, Ludbreg) 1871-1872-ben mintegy 3000 holdnyi erdőt vágtak ki.372 Mielőtt azonban bárki esztelen pusztításra gondolna, jelezzük, hogy az erdők irtása a korabeli Magyarországon sajátos kortünet volt: 1867-1885 között országos szinten 480 000 holddal csökkent az erdőállomány területe.373 De világosan lehetett ezt helyben is látni. Neusiedler János zalai erdész 1875-ben azt írta: „Ismertem és megnevezhetnék Tolna-, Baranya, Zala, kiválólag Somogy és Veszprém megyékből több tekintélyes földbirtokost is, kik erdőiket irgalom nélkül letaroltatták, és voltak esetek, hol az erdésznek állását kellett odahagynia, mert a kezelése alatt álló erdő pusztítását, urának ellenére, akadályozni akarja.”3TM Mintegy két évtizeddel később pedig azt állapíthatta meg, hogy „...az erdőkezelés... erdészek kezeiben volt, úgy látszik, hogy az erdők még sem szaporodtak, hanem 30-40% elpusztult”.375 Nemcsak a világi, hanem az állami és az egyházi nagybirtokokon is hatalmas erdőpusztításokat végeztek ebben az időben.376

372 MNL VaML gróf Batthyány Lajos Hitbizományi Iratai (a továbbiakban BLHI) 11. doboz. III. 26/61.

373 Orosz (1979): 1046.

374 Zala-Somogyi Közlöny, 1873. május 18.

375 Zalai Közlöny, 1895. szeptember 21.

376 T. Mérey (2007): 133. Tegyük hozzá, hogy erdőt nemcsak a szántók iránti igény miatt irtottak, hiszen sok helyen a volt erdőterületek nem voltak alkalmasak gabonatermelésre.

82