Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén
elsőnek mindig a kötvényét adta el, s a magas kínálat a piacon lefelé terelte a papírok árát. Szorosan kapcsolódott a tehermentesítéshez a forrás biztosítása is, hiszen a nagy kérdés mindig az volt, hogy egy hatalmas adósságot felhalmozó, sokszor az államcsőd szélén táncoló kormányzatnak miből lesz pénze ilyen hatalmas összegek kifizetésére. A bécsi kormányzat az adózókra hárította át az összeg előteremtését, amihez létrehozta a Földtehermentesítési Alapot, s 1855-től bevezette a földtehermentesítési járulékot, amit minden egyenes adó fizetésére kötelezett magyarországi polgárra kivetett. Igen jelentős tételről van szó, hiszen az 1850-es évek közepén az egyenes adó 25%-át, az 1860-as években annak 60%-át kellett befizetni.366 Az uradalmi gazdaságok alkalmazkodása Az 1850 utáni két évtizedben a magyar gazdaság a korábbiakhoz képest viszonylag gyorsan fejlődött. A hazai mezőgazdaság működése a 19. század második felében egyre mélyebben tagolódott a monarchia gazdasági munkamegosztási rendszerébe. E korszakban kedvezők voltak a külső értékesítési lehetőségek. Ausztriai és magyarországi kutatások is bizonyították, hogy az osztrák urbanizáció, s főleg Bécs fejlődése jelentős piacot biztosított a magyar gabonatermelőknek. A külső kereslet szinte folyamatosan nőtt, s a gabonaárak - kamarai és uradalmi adatok szerint - általában emelkedtek.367 Egyre több magyarországi nagykereskedő vállalkozás jött létre, s jelentősen nőttek az exportkapacitások.368 Javította a mezőgazdasági pozíciókat, hogy a nagy magyar gabonatermelő térségek irányába hamar kiépültek az első vasútvonalak, amelyek révén a termelők és a kereskedők számára a piacok elérése gyorsabbá, s pár év után a korábbiakhoz képest olcsóbbá is vált.369 Ezzel párhuzamosan javult a hitelhelyzet is, a vállalkozók az 1860-as években már egyre olcsóbban juthattak pénzhez.370 Mindez azt eredményezte, hogy a hazai - s köztük a bennünket jobban érdeklő dél-dunántúli - uradalmak számára egyre jobb termelési és értékesítési lehetőségek adódtak. Az uradalmak kiterjesztették szántóföldjeiket és növelték agrártermelésüket. Az 1860-1870-es években Dél-Dunántúl területén egyre több legelőt törtek föl és alakítottak szántóvá; kisebb folyókat, patakokat szabályoztak, számos mocsarat csapoltak le.371 A négy megyében hatal-366 Uo„ 539. 367 Lásd: Tremel (1973): 369-402. Ez persze nem volt új, hiszen az 1830-as évek óta a gabonaárak lassú emelkedése jótékony hatást gyakorolt hazai uradalmakra és néhol a paraszti termelésre is. Lásd például Horváth (2013): 449-492.; Kaposi (2000): 86-88. 368 Ezt kamarai és uradalmi források egyértelműen alátámasztják. A dél-dunántúli térség legnagyobb kereskedővárosában, Nagykanizsán a leghíresebb nagykereskedők a Bécs- Pest-Nagykanizsa háromszögben mozgó Lackenbacher, Blau, Strasser és Gutmann családok voltak. 369 Czére (1989): 865. 370 KÖVÉR (1982): 46. 371 A dél-dunántúli területi átalakításokra lásd: Kaposi-Lengvári (2014): 173-190. 81
