Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén
a határok kiterjedéséről.351 Az 1870-es években megindított telekkönyvezési gyakorlat előtt ez volt a legrészletesebb földfelmérés Magyarországon.352 A másik lényeges elem az ősiségi pátens volt. A volt nemesi-földesúri birtoklás régi problémájáról van szó. A régi nemesi birtoklás általában kétfajta birtokjogcímet ismert, mégpedig a királyi vagy nádori adományt, amely nem volt elidegeníthető, s a család örökségét jelentette mindenkor, másrészt pedig az úgynevezett szerzeményi birtokot, amely szabadon forgatható birtokfajtát jelentett. 1848-ban eltörölték ugyan az ősiségi jogot, de ezzel nem zárult le az ügy, hiszen: „Az ősiség rendszere nemcsak a birtokok szabad értékesítése elé gördített súlyos akadályokat, hanem a birtoklás ellen támasztható kifogási jogcímek sokfélesége és azok elévülhetetlensége a birtokforgalom jogbiztonságát is veszélyeztette.”353 1852. november végén vezették be Magyarországon, Horvátországban és Szlavóniában, valamint a Szerb Vajdaságban és a Temesi Bánságban az ősiségi pátenst, amelynek öt fejezete részletesen szabályozta a földbirtokosi jogokat. A rendelet révén megszüntették a királyi és nádori adományozási rendszert, valamint az államnak az ezekben az ügyekben meglévő háramlási jogát. Rögzítették azt is, hogy a polgári törvénykönyv hatályba lépése után az öröklött, a szerzett és az adományi birtokfajták között az elidegenítés szempontjából nincs különbség. Kimondták, hogy a belföldi honosság nem lehet akadálya az ingatlanszerzésnek, az ingatlanátruházás szempontjából pedig nincs különbség az emberek között.354 Rendezte a pátens az addig fennálló zálogbirtoklási problémákat, valamint a folyamatban lévő bírósági eljárásokra is szabályokat állapított meg. Mindezzel gyakorlatilag a korábbi földbirtoklás keretei szilárdulhattak meg, a volt nemesi birtok lassan polgári tulajdonságokkal rendelkezett. Tegyük még hozzá, hogy a hitbizományi, egyházi, városi, állami földeket nem érintette a rendelkezés, vagyis jó néhány olyan birtoktípus maradt Magyarországon, amelyek esetleges adásvételéhez különleges engedélyre volt szükség. A földekkel kapcsolatos problémák egyik legsúlyosabb eleme volt a korábbi közös haszonvételü területek jogi és gyakorlati szétválasztásának ügye. A jogi szétválasztásra, valamint az ezt követő tagosításra már voltak reformkori példák, ám a folyamat nagyon lassan haladt. Az 1853. március 2-án jelent meg a császár nyílt parancsa „az úrbéri kapcsolatból s az ezzel rokon jogállapotokból eredő viszonyok szabályozása iránti határozatokról”, amely többek között a korábbi 1848-as törvényeket is újraszabályozta.355 A szabályozás elismerte az 1848-as törvény kapcsán a volt jobbágyi telket, mint polgári paraszti tulaj-351 Bernát (1938): 19. 352 Az viszont sajnálatos, hogy eltérő mennyiségben maradtak meg a funduális könyvek a hazai levéltárakban, de egyes kistájak vagy települések elemzésére így is kiválóan használhatók. 353 Bernát (1935): 34. 354 Bernát (1938): 8. 355 Szabad (1979): 530 78
