Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

Czindery László uradalmai 1848-ban Az uradalom központja Területe (magyar holdban) Az uradalom területén élők száma Pellérd 8 880 2 300 Kistelek 6 665 1400 Lad 6 985 1 600 Szentmihályfa 8 235 1 400 Szigetvár 5 459 3 800 Összesen 36 214 10500 Forrás: A területhez: MNL SML IV. 1. h. 60. cs. 1848-49.; illetve Fényes (1851). A népes­séghez: Fényes (1851); Fényes (1866); Csorba (1857). A 19. század közepén a két baranyai uradalom 15 545, míg a három somo­gyi nagybirtok területe 20 669 holdat tett ki, vagyis Czindery 1848 körül 36 214 holdas területtel rendelkezett. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítási tör­vény, majd a közös földek elválasztása természetesen csökkentette a földesúr kezében lévő földek nagyságát, de a perek lezárása után még így is több mint 20 000 holdnyi földje maradt. Birtokai jó helyeken feküdtek, hiszen a három somogyi uradalomnak Szigetváron, míg a két baranyai nagybirtoknak a közeli Pécsett volt piaca, amelyeket a korabeli közlekedési viszonyok közepette köny­­nyen el lehetett érni.259 Fejlesztési kísérletek a mezőgazdaságban Az 1830-1840-es évek mezőgazdasági és ipari konjunktúrájába való bekapcso­lódás jelentős előnyöket sejtetett. Czindery jól ismerte fel a majorsági áruter­melésben rejlő lehetőségeket, ám annak kihasználásához komoly gazdaságfej­lesztésre volt szükség. A továbbiakban azt tekintjük át, hogy a főbb gazdasági ágazatokat illetően melyek voltak a földesúr legfontosabb innovációs törekvé­sei jövedelmei növelésére és így uradalmai megtartására. Vízszabályozási munkák és tájátalakítás. A Czindery-uradalmak földrajzi elhelyezkedésük miatt igen kitettek voltak a vízjárásoknak. A németladi és a szigetvári uradalmat a Zselicből lefolyó és a hóolvadás, vagy pedig a tava­szi és őszi esőzések alkalmával nagy árvizeket okozó patakok veszélyeztet­ték. A szentmihályfai birtok annyiban különbözött, hogy ott az előbb említett patakok szétterülése okozott állandó belvizet (a Zselicből érkező Gyöngyös­patak két ága az uradalom területén lévő falvak között egyesült). A kisteleki és pellérdi földekre a veszélyt a Mecsekből lefutó patakok jelentették. A föl­desúr a termőterületek szélesítése érdekében sokat áldozott vízszabályozásra. 259 a p£cs £s Szigetvár közti közút állami pénzből karbantartott, kövezett út volt, amelyen nem volt nehéz szállítani. 61

Next

/
Thumbnails
Contents