Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

költözött) Jankovich Ferenctől megvette az 5600 holdas bodviczai uradalmat.230 Ezen az ágon (a kadarkúti grófi ágat is beszámítva) a sok vásárlás és eladás egyenlege mintegy 12 ezer holdas többletet mutat: az 1840-es években már 26 000 hold koncentrálódott a kezükön.

A harmadik generáció másik ága is sikeres volt. Somssich Miklós (1784- 1870) vármegyei karriert futott be: 1806-ban aljegyző, 1809-ben főjegyző, 1813 után Somogy megye alispánja volt. Az 1830-as években követként részt vett a reformországgyűléseken.231 1810-ben megnősült: felesége Kajdacsy Josefa, egy Baranya és Tolna megyében is befolyásos középbirtokos család leszármazottja.232 Birtokait jelentősen gyarapította. Nagy hatalmú ember volt a vármegyében, aki természetesen nem riadt vissza a birtokgyarapítást illetően különböző jogi trükköktől, főleg a környék kisebb birtokosai tartottak tőle. Mint vármegyei vezető, pontos információja volt mindig arról, hol és milyen földek váltak eladhatóvá, s ha az érdekei úgy kívánták, saját birtokai mellett rögtön vásárolt is.233 Testvérével, Pongráccal 1808-ban, majd 1812-ben véglegesen megegyezett a rájuk maradt ősi földek elosztásáról. Ennek technikája régi volt: a birtokokat papíron két nagyjából egyenlő méretű birtoktestre osztották, aztán kisorsolták, melyik rész kié legyen.234 Az 1812-es osztály alkalmával 9780 holdat kapott, ám 1840-ben már 14 407 holdas birtokos volt.235 236

Somssich Miklós testamentuma jól tükrözi életét, céljait. Somssich komolyan gondolta a haza iránt érzett felelősségét, s világosan látta, hogy a köz szolgálata olyan tevékenység, „...mely bizon sem nagy fizetésekkel, sem ajándékkal a neki hódolót nem gyarapétja”. Leírta azt is, hogy szerzeményei, amelyeket „gyermekeimnek ősin felül hagyok”, nem oly nagyok, mint lehetnének. „De kevesebb szerzeményemnek oka az is, hogy gyermekeim nevelése aránylag értékemhez igen költséges vala, úgy gondolván és tartván, hogy a nevelési költség legjutalmazóbb és hasznosabb kiadás maradékimra nézve...”136 Mindebből látszik, hogy egy korabeli középbirtokos anyagi lehetőségei még korlátozottak voltak, fiainak taníttatása (jogakadémia, egyetem stb.), pályára bocsátása áldozatokat kívánt. Nem véletlenül alakult ki a reformkori bene possessionatus nemesség230 Vasdényei (1922): 23.

231 Somssich Miklós pályájához: Véssey (1944): 26-39.; illetve Reiszig (1914): 510.

232 Érdekes a házassági kapcsolat a két középbirtokos család között. Miklós testvére, Somssich Anna (1785-1807) volt Kajdacsy I. Antal, Baranya megye alispánja fiának a felesége. Ugyanakkor Somssich Miklós felesége Kajdacsy Jozefa (1789-1860) lett, vagyis Kajdacsy II. Antal testvére. Ilyen bilaterális házassági kapcsolatot sok esetben találunk a dél-dunántúli nemesség esetében. A Kajdacsy családhoz lásd: Odor (1995): 2. 27.

233 Somssich Miklós „erőszakosságára”: Andrássy (1987): 14-15.

234 MNL SML XIII. 30. Somssich család szarkavári levéltára. Vegyes összeírások. 1808; 1812; 1813. évek.

235 Uo., illetve MNL SML IV. 1. h. 39. doboz. Ö 273.

236 A testamentum szövegének egy része megjelent: Véssey (1944): 38.

56