Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

jogi tulajdonosa lett. Boronkay választhatott: vagy egyesével, minden tulajdonostól megveszi a birtokrészeket, vagy pedig hagyja elúszni egész addigi munkája gyümölcsét. Boronkay ekkor már 56 éves volt, de szinte fiatalos lendülettel kezdte felvásárolni a birtokrészeket. 1800-1804 között megszerezte a 7417 holdas Wrancsics-hagyatékot,210 sőt, egyéb nyereségeket is elkönyvelhetett. Társadalmi és gazdasági emelkedését mutatja, hogy 1793-ban egyetlen leányát, Krisztinát gróf Festetics Imréhez, a híres Georgikon-alapító György öccséhez adta feleségül. (Ezzel a házassággal került Simonyi falu a vrászlói kerülethez, aminek területe így 7600 hold lett.211) A házasságkötéskor Imre gróf 27, Boronkay Krisztina pedig 17 éves volt. A következő években négy gyermekük született: Festetics Borbála 1792-ben, Erzsébet és Miklós 1794-ben, István 1798-ban.212

Ugyanebben az időben tudta kikerekíteni földjeit a Baranyai József ellenállása miatt hiányzó 5% megvételével, ez azonban korántsem volt könnyű feladat. A Boronkay - Baranyai József-féle veszekedés a Lengyel Borbála után járó egyötödnyi részbirtok kezelése körül keletkezett. Az történt ugyanis, hogy Boronkay az egyötödnyi részbirtok 95%-át folyamatosan összevásárolta, illetve hosszú időre zálogba vette. A birtokrészeket előtte közösen használták, viszont Boronkay a birtok többségének használatba vételével megnyerte magának a kasznárát, hogy ezentúl csak az ő részbirtokán teljesítsen szolgálatot. 1783. január 30-án kelt levelében Baranyai József azt panaszolja, hogy Boronkay megfenyegette őt, miszerint „...sohasem lesz a mi osztályunknak vége, ő azt meg fogja mutatni”.213 214 Baranyai József egész egyszerűen nem jutott hozzá jövedelmeihez, panaszkodik is, hogy mekkora kára van, ha már csak azt nézi, hogy testvére Hrabovszkyné 20 000 Ft-ért adta el részbirtokát, s ennek kamata évi 1200 forint volt. Kiderül az is a levélből, hogy Boronkay megfenyegette sógorát: „...meglátja, ki conscribál Uram bátyám részire.’TM Boronkay 1784. február 28-án keltezett levelében elutasította sógora vádjait, miszerint ő a „...közös birtokon hűtlenül sáfárkodott” volna. Kijelentette, hogy a tiszttartó az övé,...és

nem tartozik másnak dolgaira figyelmezni”. Ha Baranyai Józsefnek valami kára van, azt hozza rendbe, ő nem hajlandó foglalkozni vele, csakis a sajátjával. Baranyai József ezek után testvérét, János generálist próbálta meg Boronkay József ellen hangolni, de ez is eredménytelen kísérletnek bizonyult, ugyanis a tábornok közben - mivel a birtokrészeitől messze lakott - már felkínálta részbirtokát Boronkay Józsefnek eladásra. Boronkaynak nagy szüksége lett volna rá, de az alkudozásban otthonosan érezte magát, és most ő kezdett panaszkodni sógo210 MNL SML VUL Fasc. 29. No. 11.; illetve Fasc. 3. No. 25.

211 MNL SML VUL Fasc. 20-24. 1793. Simonyi; illetve Szabó (1928): 303.

212 Több mai genealógiai munka István grófról elfeledkezik, de a források alapján a 4 testvér léte teljesen egyértelmű. A legbiztosabb forrás Boronkay több mint 50 oldalas végrendelete: MNL SML VUL Fasc. 13.

213 MNL OL P 18. Fasc. 16. No. 1046.

214 MNL OL P 18. Fasc. 16. No. 1055.

51