Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok
ban 32 évre zálogba vette a vrászlói, pathi és gardosi földeket;205 Lengyel Imrétől és Wrancsics Páltól 1788-ban tudta ugyanígy zálogul kapni azt.206 Bár- hangsúlyozzuk - ezeket a földeket csak zálogképpen kapta, az mégis világos volt, hogy az egyre jobban szegényedő Lengyel- és Wrancsics-ág nem fogja azokat visszaváltani, egyébként a 32 év is arra utal, hogy itt a középkortól jól ismert „elbirtoklás" intézményéről van szó, miszerint ha valaki egy birtokrészt 32 évre elidegenít, zálogba ad, s a lejáratig nem váltja vissza, akkor a föld a hitelező birtokába kerül.207 208 Lényeg, hogy Boronkay 1780-1788 között a birtokok 95%-át használhatta már, ebből örökjogon az övé még csak 30%-nyi volt, de a többit is valójában sajátjának tekinthette. Mindez persze nem kevés pénzébe került a birtokkoncentrálónak. Minden valószínűség szerint Boronkay az induló összeget a neki kifizetett ősi jussból szerezte, a többit pedig ezen összeg - mivel kölcsön adta - kamataiból. Ennek bizonyítására hadd legyen elég néhány számadat: 1769-1793 között összesen 228 100 forintot helyezett ki, évi átlagban ez majdnem 10 000 forintot jelent. Legnagyobb kölcsönei a Somogy megyei köznemesi Zichy-ág egyes tagjainak, valamint a Lengyel családnak jutottak, de érdekességképpen megemlítjük, hogy a Széchényiek is előszeretettel vettek fel kölcsönt Boronkaytól bizonyos „génuai kölcsön törlesztésére”.ш A Zichyek egyébként 90 000, a Lengyelek pedig 103 000 forintot vettek kölcsön Boronkaytól. Ha egy „hozzávetőleges” kamatszámítást végzünk, akkor kiderül, hogy az 1780-as évek derekán Boronkaynak mintegy évi 12 000 forint kamatjövedelme lehetett. Azért csak „hozzávetőleges” a számítás, mert egyáltalán semmi bizonyíték arra, hogy évente pontosan folyósították a kamatot, illetve, ami ennél sokkal fontosabb, hogy kamatos kamatot számoltak-e. A Lengyel Imrének adott 80 000 forintos kölcsönt lényegében egy célzatos, birtokszerzést elősegítő hitelnek nevezhetjük. Az 1790-es évek elején — mivel az adós visszafizetni nem tudta a kölcsönt - bírói zárat rendeltek a Lengyeltóti-domínium Lengyel Imrét illető felére (ez 19 000 hold volt), s ezt a birtokrészt egy királyi ítélet nyomán Boronkay 1803-ig használhatta.209 Mindez jelentékenyen megnövelte jövedelmeit, s hozzájárult, hogy a 19. század elején további birtokvásárlásokat folytasson. Erre a lehetőséget egy váratlan esemény szolgáltatta. 1800-ban elhunyt Wrancsics Pál óbester, akinek földjeit Boronkay zálogképpen birtokolta. A magyar nemesi nemzetségi öröklési rend szerint- mivel Wrancsics „magtalanul”, vagyis egyenes ági örökös nélkül hunyt el - birtokrészei visszaszálltak az oldalági rokonokra (tehát Lengyel Lajos, Gáspár, Krisztina és Borbála leszármazottaira). Boronkay szempontjából ez azt jelentette, hogy az addig egy tulajdonostól zálogban bírt földeknek most hirtelen 35 205 MNL SML VUL Fasc. 30. No. 11. 206 MNL SML VUL Elenchus. Vrászló. 207 Csizmadia-Kovács-Asztalos (1981): 240-241. 208 Tóth (1979): Táblázatok. 209 MNL SML VUL Fasc. 18-19. No. 30. 50
