Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

sége révén lett a gazdag Kutas birtokosa. A középső fiú, Pál Fejér megyébe tele­pedett át, míg a kisebbik, József Somogybán élte le életét.194 Boronkay József, a rendkívül mélyen vallásos ember amúgy tanult fiskális volt, jól ismerte a birtokszerzés jogi rafinériáit. Fontosnak minősíthető várme­gyei megbízatásai voltak, így például 1790-ben országgyűlési követté válasz­tották, a pozsonyi diétán pedig a határvizsgáló bizottság tagjává. Boronkay rendkívül bölcs ember hírében állott, egyik leszármazottja szerint egy „deák nyelven írt könyv” is maradt utána, amely azonban a magyar könyvtári háló­zatban már nem található meg.195 1806-ban birtokait akarta meglátogatni, de vrászlói tiszti házában éjszaka rablók támadták meg, s olyan súlyosan megse­besítették, hogy maradék életére nyomorék maradt.196 Ettől kezdve a megyei közélettől teljesen visszavonult, életének utolsó évtizedét birtokai központján, Alsóbogáton töltötte. 1816-ban, 72 éves korában halt meg, két fiú és két lány­unoka maradt utána. Forrásaink szerint Boronkay ősi apai földeket nem örökölt, minden bizony­nyal az ebben a korban szokásos úton, vagyis pénzben végkielégítették őt is, illetve a középső fiút, s a György-ág vitte tovább a birtokokat. A Boronkay­­testvérek között a tőkék felosztása 1780-ban történt meg.197 Boronkay az 1760- as évek elején került szorosabb kapcsolatba a Lengyel család Baranyai-ágá­val. Ettől kezdve Lengyel Borbála hivatalos ügyeit intézte teljhatalmú megbí­zottként. Erre annál is inkább szükség volt, mert Lengyel Borbála férje, Bara­nyai Imre korán meghalt, s a feleség pedig egyáltalán „nem ismerte a betűve­tést”, mint ahogy a Komárom megyei Kurtakeszi falu plébánosának igazoló levele bizonyítja; ugyanakkor két-két Baranyai férfi és nő örökös maradt utána. Boronkay aztán 1769-ben személyes kapcsolatait kézzelfogható előnyre vál­totta: feleségül vette derghi Somogyi Borbálát (1752-1804), Somogyi József és Baranyai Anna lányát, így közvetlen rokoni kapcsolatok jöttek létre a Bara­nyai családtagok és Boronkay között. Ami külön előny volt: felesége révén egészében a Somlyay-Faiszy-hagyaték százhuszad részére tarthatott igényt. Boronkay József a Lengyel-féle részbirtokokon kívül felesége révén hozzájutott a Vas megyében fekvő nagy-pattyi, pusztacsói és bendekházi birtokrészekhez is.198 Ami ebből lényeges, az a jogszerűség, hiszen felesége jogán már volt lehe­tősége földszerzésre. Házassági szerződésében Boronkay ezer körmöci aranyat szurkolt le Somogyi Borbálának.199 194 Tóth (1979): 121. 195 Lásd Melhard (1906), illetve Marczali (1907) munkáit. 196 MNL SML VUL Fasc. 13. Boronkay József végrendelete. Ebben írja le az uradalom tulajdonosa az ütközetet. A vármegye az 1806. június 9-i közgyűlésen rendelte el a „rab­lók megfogását”. 197 MNL SML VUL Fasc. 9. No. 55. 198 MNL SML VUL Fasc. 13. Boronkay József végrendelete. 199 MNL SML VUL Fasc. 9. No. 40. 48

Next

/
Thumbnails
Contents