Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok
Az azonban biztosnak látszik, hogy egy ennyire tagolt, részekre darabolt középnemesi földhalmazból nemesi egzisztenciát hosszú távon fenntartani nem lehetett. Törekvései két pontba sűríthetők. A birtokokat területileg egyesíteni kell, s az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat elő kell teremteni. A megszerzett földeken biztosítani kell a hasznot is hozó mezőgazdasági termelést, de ehhez gondoskodni kell a megfelelő munkaerőről, állandó alkalmazottakról és az úrbéresekről. Mindehhez kitartás, tudatos gazdaságpolitikai elképzelés, s nem utolsósorban hozzáértés kellett. Mindjárt hozzátehetjük, hogy Boronkay nem volt híján egyiknek sem. Az eszközök, amivel Boronkay földeket szerzett, igen sajátosak. Módszerei között az egyik az volt, hogy a gyenge érdekérvényesítő képességekkel rendelkező, távol élő örökösöket célozta meg, aki némi készpénzért örömmel lemondtak földjeikről, így lehetőség nyílott részbirtokok szerzésére. A másik még jelentősebb: különböző kölcsönöket folyósított az eladósodott részbirtokosoknak, gyakran az elbirtoklást jelentő 32 évre, s ezek lejárta után vagy még közben olcsón megszerezte a földeket. Boronkay hitelügyletei és birtokszerzései a legszorosabb korrelációban állnak. Ennek lényege, hogy a földszerzéshez szükséges tőke nagy részét kihelyezett hosszú lejáratú kölcsöneinek kamataiból tudta biztosítani. Hogy a kölcsön és a földszerzés milyen szorosan összefüggött, azt jól mutatja Boronkay Józsefnek a szűkebb rokonságot jelentő Baranyai család ellen indított tranzakciója. Boronkay rögtön házassága után, 1770-ben „új osztályt mozdított a királyi tábla alatt”.200 A Baranyai testvérek többrendbeli tiltakozása ellenére harmadszori nekifutásra sikerült elérnie, hogy 1778. október 28-án új osztályt hirdessenek, melyben az anyai ágon a Baranyai családra háramlóit birtokokat újra felosztották egymás között. Az így létrejött birtokrészeket a határban egymástól jól elkülönítve kimérték.201 Röviddel ezután 1780 elején Baranyai János, aki katonaként távol élt a birtoktól, 8600 forintért zálogba adta Boronkaynak birtokrészét.202 1782-ben pedig a másik testvértől, Baranyai Juliannától szerezte meg „örökjogon”, „örök eladással”részbirtokát.203 Mindez azt jelenti, hogy három-négy év alatt a Baranyai-ág földjeinek háromnegyedét már megszerezte. Mellette 1783-ban a felesége révén örökös derghi Somogyi testvéreket (vagyis sógorait) is kielégítette, amikor is 7000 forintért örökre megvette tőlük birtokrészüket.204 Boronkay természetesen nem csak a Baranyaiaktól szerzett birtokot. A vrászlói birtoktestből ötödrészt bíró Nedeczky Apollóniától előbb 1783-ban évi 200 forintért haszonbérbe, majd egy évvel később 20 000 forintért örökre megvette földjét. Az ugyancsak örökrész-tulajdonos Lengyel Antaltól 1786-200 MNL SML VUL Fasc. 18-19. No. 16. Lengyel családi iratok. 201 MNL SML VUL Festetics-birtokok iratai. 1778. október 14. 202 MNL SML VUL Fasc. 5. No. 23. 203 MNL SML VUL Festetics-birtokok iratai. 1782. december 25. 204 MNL SML VUL Fasc. 5. No. 27. 49
