Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok
Említést kell tennünk az uradalmi gazdálkodás mindenkori munkaerejének biztosításáról. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után csak a fizetett alkalmazottak lehetősége maradt.744 A munkaerő-szerkezet szempontjából a hazai uradalmak megszokott viszonyaihoz képest nem látunk nagy különbséget. Ispánok, számvevők, kasznárok, vincellérek, erdészek, vadászok, ügyvédek, orvosok szinte minden Somssich-birtokon előfordultak. Az uradalmak számos árendással szerződtek (molnárok, halászok, korcsmárosok, vendéglősök stb.). Mivel az agrárnagyüzemek sok esetben minőségi gazdálkodást folytattak, ezért magas szintű szakmai kompetenciákkal bíró gazdatisztekre volt szükség. Sok esetben a gazdálkodás irányítása a helyben lakó földesúr révén valósult meg, ugyanakkor a gazdatisztek és a tulajdonosok között közvetlen kapcsolatok jöhettek létre, aminek persze az is oka volt, hogy egy-két egyházi személlyel, tanítóval kiegészülve lényegében a falvak szűk körű, de teljes értelmiségét adták. A fentebb már említett tiszteken kívül szükség volt kétkezi munkásokra is. Mivel a Somssich-uradalmak alapvetően szántóföldi gazdálkodással és állattartással foglalkoztak, nagy létszámú cselédre és béresre volt szükségük. Az 1895. évi adatok szerint Somogybán a Somssich-uradalmak összesen 880 főt foglalkoztattak cselédként.745 Az idénymunkák esetén, főleg a nyári aratások alkalmával ennél nagyobb tömegű munkáshadra volt szükség, de Somogybán viszonylag könnyű volt aratókat találni, hiszen még a szlavóniai és a felvidéki területekről is érkeztek aratóbandák.746 Nélkülük a hatalmas gabonatáblákon csak nagy késéssel lehetett volna végrehajtani a betakarítást. Néhány esetben a pusztai cselédség szaporodásával az eszmei falvakból valóságos települések jöttek létre: így például Kivadár településen korábban egyáltalán nem lakott senki, csak az uradalom gazdasági üzeme révén éltek ott cselédek és mások; de ilyen volt Sörnye mellett Új-Sörnyepuszta is. Az ilyen pusztai települések 200-300 fős településsé váltak.747 A földesurak sokat tettek a cselédviszonyok javításért (erre törvény is kötelezte is őket): lakásépítés, legeltetési jog, földhasználati lehetőség és egyéb konvenció járt a cselédeknek, de ebben sem volt nagy különbség más uradalmakhoz képest. A fentieket összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a Somssich-birtokok két pozitívumot feltétlenül megjelenítettek a vizsgált kor viszonyai között. Az egyik, hogy tudatos gazdasági magatartással, a földbirtoklás kérdésének előtérbe helyezésével, a régi nemzetségi szokások fenntartásával hosszú távon meg tudták őrizni birtokaikat egy olyan időszakban, amikor a hazai középbirtokosok jelentős része pár évtized alatt kényszerűen megvált földjeitől. Ezzel a Somssich família tagjai egy igen gyorsan változó világban stabilizálni tudták a térségben korábban is betöltött politikai és társadalmi befolyásukat. 744 Lásd összefoglalóan: Kaposi (2002/a): 178. 745 Gazdacímtár (1895): 100-110. adatai alapján. 746 NÜbl (2007): 205. 747 Lásd például a sörnyei és a kivadán puszták lakosságához: Népszámlálás (1910): 499, 501. 159
