Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok

A másik lényeges vonás, hogy a nem túl fejlett Dél-Dunántúlon a família tagjai egyetemeken szerzett szakmai tudásukkal, a tudás gazdasági hasznosításával, a minőségi termelésre való törekvésükkel, új gazdasági elgondolásaikkal, munkájukkal nemcsak saját birtokaikat tartották magas szinten, de élére állva számos új kezdeményezésnek (ipari alapítások, modern termelési módszerek bevezetése, szövetkezetek és egyesületek létrehozása, infrastrukturális fejlesztések stb.) az agrárgazdálkodás szempontjából számos más birtokosnak is mintaként szolgáltak.

6.4. Nagybérlőből mintagazda:

Nádosy Kálmán birtokai a Dél-Dunántúlon

Mint azt már említettük, Dél-Dunántúl a 19. században a nagybirtokok hazája volt. A tőkés gazdasági viszonyok erősödésével azonban az is kiderült, hogy a nagybirtoküzemek irányítása, a termékekkel való kereskedelem, a beruházások levezénylése, a piaci folyamatok figyelemmel kísérése egyre nehezebben végezhető speciális szakismeretek nélkül. Ezért nem véletlen, hogy a hazai nagybirtokokon a 19. század utolsó harmadában a földbérletek gyorsan szaporodtak. Tulajdonosi oldalról a hosszú távú, 20-30 éves bérlet biztos pénzt hozott. A bérlőkkel nemegyszer új, vállalkozó szellemű gazdaságirányítás alakult ki, amely révén - főleg az 1880-as évekbeli agrárválság alatt - erős lépések történtek a belterjes gazdálkodás irányába. Az is tény azonban, hogy a hazai közvélekedésben a bérlők tevékenységét - sokszor a látens vagy nyílt antiszemitizmus miatt is - általában leszólták. A bérleti gazdálkodás e nézetek szerint egyet jelentett a birtokok lerablásával, tönkretételével, amit a tulajdonosok az idegenek miatt elszenvedtek.

Hangsúlyozzuk ugyanakkor (nem gondolván, hogy a fentiekre nincsenek példák), hogy az általunk ismert dél-dunántúli uradalmak esetében a bérleti gazdaságok általában a jól működő agrárüzemek közé sorolhatók. Igen híres, a bérlői pozíción túlmutató, széles társadalmi tevékenységet ellátó családok sora jelent meg a dél-dunántúli térségben. Csak néhányat említünk közülük. Karczag István és Béla 1871-ben a 30 000 holdas Batthyány-hitbizományt bérelte ki 25 évre.748 A Karczag testvérek Nagykanizsa társadalmi életében fontos szerepet játszottak, közismertek voltak jótékonyságukról, karitatív tevékenységükről. Amikor 1896-ban lejárt a bérlet, akkor a hitbizományi uradalmakat már külön-külön adták bérbe, a nagykanizsai uradalom ekkor az újpesti szeszgyáros Linczer Béla vette bérbe az uradalmat.749 Híres bérlő volt a térségben Meller Henrik is, aki herceg Festetics Tasziló hitbizományi birtokai közül először a vasvári, később a 4000 holdas csurgói és szentai uradalmat

748 MNL OL P 1313. Fasc. 138.1871. év.

749 MNL OL P 1313. Fasc. 139. No. 535-549.

160