Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében
2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében 2.1. A birtokosváltozások sajátosságai és a vásárlások száma Somogy megyében, mint máshol is, nagyon sok birtokosváltás történt a vizsgált korszakban, ami elsődlegesen a rokonsági kapcsolatokból következik. Tanulmányunk azonban csak a konkrét vásárlásokra és eladásokra összpontosít. Ezekből a 19. század első felére vonatkozóan 67 olyan esetet tudtunk regisztrálni, ahol konkrétan ismerjük az eladót és a vásárlót, az időpontot, sok esetben az aktus körülményeit, esetleg a megmaradt szerződést is elemezhetjük. Az említett 67 esetnél azonban több birtok tulajdonosa cserélődött. A birtokosok változására a vásárlások mellett más lehetőség is volt. Az egyik a fiági leszármazás alapján történő birtokoscsere volt, amikor a földek férfiágon öröklődtek és osztódhattak. A vizsgált 50 év alatt két-három generáció kezében osztódhatott a birtok, a szokásoknak és a középkorból származó törvényeknek megfelelően. A helyi szokás általában a fiúknak juttatott földbirtok, és a lányoknak adandó negyedrész volt (ha kell, osztva), leginkább pénzben kifizetve. Ezt azonban sokszor nehéz volt kivitelezni, hiszen ez olyan fiúörökösöket feltételezett, akiknek jelentős felhalmozott tőkéje vagy tartaléka volt. Ha ez nem állt rendelkezésre, akkor vagy egy vagyonelemet (birtokrészt) kellett értékesíteni, vagy pedig a lányoknak egy, a vármegyénél intabulált adóslevelet kellett átadni. Nem véletlenül van több példánk olyan esetekre, amikor a fiúörökösök megpróbálták lealkudni a lánytestvérek felé való adósság egy részét; avagy amikor leányörökösök, férjeik vagy már leszármazottaik pert indítottak az örökség megszerzésére. A birtokosok cserélődésében tipikus volt a beházasodás révén való tulajdonszerzés, hiszen fiúk nélküli családokban a lányok földje a második generáció alatt már más nemesi család nevén jelenhetett meg. Ezt kivédendő terjedt el a kiházasításnak az a modellje, amikor a famíliák egy-egy fiút és lányt egy generáción belül cseréltek. Találunk példákat arra is, amikor a kölcsönös csere két generáció alatt ment végbe. Arra is volt lehetőség, hogy famílián belüli házassággal maradjon meg a birtok. Nagyon sok példánk van a jelzett folyamatokra, akár nagyobb, akár kisebb birtokosok esetében. A fenti modelltől eltérően működött a hitbizományok rendszere, ahol leggyakrabban az elsőszülött fiú vitt mindent, a vizsgált időszakban azonban még kevés hitbizomány 15
