Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok

magyar bor- és pezsgőkereskedelem központjában) berendezkedett, s egyben híres spanyol borok vezérképviseletévé is vált.737

Az uradalmi üzemágak között fontos szerepet játszott az erdőgazdálkodás. A 19. század vége felé a Somssich-uradalmak területének 18%-a erdő volt. Ez jóval kisebb arányú, mint amit Somogy megyében (21%), avagy Dél-Dunántúl más vidékein láthatunk, aminek fő oka vélhetően az, hogy korábban a tulajdonosok főleg a mezőgazdasági termelésre alkalmas földeket keresték.738 Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az uradalmak ne foglalkoztak volna erdészettel, s ne próbáltak volna hasznot húzni belőle. Az 1850-1860-as években mindenhol lezajlottak az úrbéri egyezségek az erdők és legelők tekintetében, aminek eredményeképpen tisztázódtak az erdők tulajdonviszonyai. Az 1860-as években a Sárd határában lévő „Nagy-Gyóta” nevű erdő „egyike a megye legjobban mívelt erdeinek"?39 Nagy változást hozott az 1879. évi erdőtörvény, hiszen addig az erdőket nagyban pusztították, hogy művelésre alkalmas területté tegyék, viszont a törvény behozatala után a rendszeres erdőgazdálkodás kötelezettséggé vált minden nagybirtokos számára. A legnagyobb erdőségek a belső-somogyi mikei uradalomban voltak, ahol a terület 46%-a erdő (1679 hold) volt; a vele szomszédos bessenyői (477 hold) és a sárdi-sörnyei uradalomban (1126 hold) találunk még nagyobb erdőségeket. A Dráva mentén főleg a fűz és a nyárfa dominált, a megye belsejében lévő uradalmakban a tölgy, a cser, akác és a fenyő volt az uralkodó, de sok helyen előfordult kevert, vegyes fa is. Az uradalmi erdészeteknek a tűzifa-előállítás és a faértékesítés ugyanúgy célja volt, mint például a babócsai erdőkben a kosárfonás, vagy a rőzsegátkészítésre szolgáló vesszőfonás. A háború előtti években 20-80 év közötti fordában kezelték az erdőket.740 Történtek fejlesztések is az erdősítés ügyében: 1901-ben a földművelési miniszter írásbeli elismerést adott át Somssich Andornak, aki a sárdi-sörnyei uradalomban Vrácsikon (ma Újvárfalva) 47,4 holdon „kiváló buzgalommal, szakértelemmel és szép eredménnyel” létesített erdősítést.741 Fontos vonása volt a hatalmas erdőségeknek a gazdag vadállomány, nem véletlen, hogy a 19—20. században a família tagjai között híres vadászok gyakran előfordultak. Számos családtag híres agancsgyűjteménnyel is rendelkezett.742 (A vadászat szempontjából emeljük ki Bolhás falut, amely közvetlen határos volt megye leghíresebb, kaszói és berzencei vadászbirtokával.) A háború előtti időkben gróf Somssich Tihamér az Országos Nemzeti Vadásztársaság elnöke volt.743

737 Vendéglősök Lapja, 1927. október 5.

738 A 1895. évi felvétel szerinti művelési ágak arányának értelmezéséhez lásd: Hirsch (1903): 7.

739 Fényes (1866): 320.

740 Ujváry (1914): 324-343. adatai alapján.

741 Pécsi Figyelő, 1901. január 9.

742 Bősze (1997): 159.

743 Erdészeti Lapok, 1907. 627.

158