Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok

s a háború előtt olyat is találni köztük (Varászlón, Zichy Béla tulajdonában), amely csaknem 500 holdon terült el.730

A szőlő- és bortermelés Somogybán mindig nagy szerepet játszott mind az uradalmak bevételeiben, mind a paraszti gazdálkodásban. Közismert, hogy az 1868. évi szőlődézsmatörvény révén stabilizálódtak e gazdasági ág tulajdonviszonyai, működési körülményei.731 Somogybán korábban a majorsági szőlőtermelés a magas bérköltségek miatt nem nagyon terjedt el, kizárólag ott került rá sor, ahol valamilyen speciális termeléssel magas minőséget kívántak elérni. Nyilvánvaló, hogy Somogy megye természetföldrajzi (talaj, klíma stb.) adottságai nem nagyon kedveztek a minőségi szőlőtermelésnek, de az is kétségtelen, hogy szinte minden faluban foglalkoztak vele (308 községből csak 34 határában nem volt szőlő),732 hiszen egyrészt a bor fogyasztása helyi igényeket kielégítette, ugyanakkor értékesítése révén készpénzjövedelemhez lehetett jutni. A filoxéravész az 1880-as években érte el a somogyi vidéket, de — hasonlóan más dél-dunántúli megyékhez - az 1890-es években már a javulás jeleit lehet látni.733 Az országos és megyei intézkedések a vész leküzdésére a Somssich-birtokot is érintették, hiszen Sárdon amerikai alanyokkal közcélú telepet hoztak létre (a szomszéd faluban, Csoknyán is).734 A megújulás fontos jegye volt az új fajták bevezetése, valamint a homoki szőlőtermelés terjesztése (például a Balaton partján). A Somogy megyei Somssich-uradalmakban 1895-ben összesen 53 hold szőlő volt.735 Ebből 15 holdat a bárd-szerászlói birtokon találunk, amely a megye egyik legjobb minőségű vidékén helyezkedett el; 12 holdat találunk a sárdi, 8 holdat pedig a két babócsai birtokon; a többi uradalomban lényegében csak néhány holdon foglalkoztak szőlőtermeléssel. Az uradalmi borászatok működtetése ugyanakkor fontos volt, a századforduló táján — hasonlóan a lótartáshoz - egyenesen presztízsértékűnek számított, akárcsak a különböző versenyeken, kiállításokon való megjelenés, szereplés. A termesztett fajtákat vizsgálva azt látjuk, hogy a háború előtt Babócsán és Patosfán főleg olaszrizlinget, Kivadáron kadarkát és mellette számos csemegeszőlőt termeltek. Legszélesebb fajtaválasztéka a sárdi uradalomnak volt: termeltek rizlinget, burgundit, fehérmézest, kövidinkát, csemegeszőlőben pedig chasselas-t és delavárit.736 Tegyük még hozzá, hogy a Somssichok nemcsak termeltek, hanem kereskedtek is. Az 1920-as évekre Magyarország egyik legjelentősebb borkereskedelmi cégévé vált a gróf Somssich Tihamér Borgazdaság Rt., amely fokozatosan növekedve az 1920-as években már Budafokon is (vagyis a

730 Ujváry (1914): 317.

731 Kaposi (2017/b): 76-77.

732 Hirsch (1903): 27.

733 Uo„ 30.

734 Uo„ 26.

735 Gazdacímtár (1895) alapján.

736 A háború előtti adatok forrása: Ujváry (1914): 324-343.

157