Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
elmenekültek, az itt maradókat pedig az 1684. évi nagy pestis tizedelte.148 A XVII. század végére Koháry-birtokká váló divényi uradalomrészen élő népesség sorsát a hajdani Balassa földesúr elűzését kísérő dúlás is súlyosbította.149 Mindezek hatására Nógrád vármegye területének nagy része gyakorlatilag pusztává vált. Nógrád vármegye azonban hamar regenerálódott a spontán bevándorlásnak és a szervezett betelepítéseknek köszönhetően. A vármegye 1663 előtti településszerkezete már 1709-re helyreállt. Az Ipolytól délre elterülő, elnéptelenedett, ugyanakkor a vármegye leginkább termékeny vidéke újból a legnépesebb területté vált az északról délre vándorlóknak és a szervezett telepítéseknek köszönhetően.150 A Heves és Külső-Szolnok vármegyei részek is megsínylették a török időket. A Koháryak több faluja elpusztult, ezek azonban gyorsan újratelepültek, mint Hort, Visznek, Adács. Gyöngyöspata lakói a vármegye adószedői elől menekültek el 1687-ben, s csak később tértek vissza. Gyöngyöstarján a török időket és a felszabadító háborút tartós elnéptelenedés nélkül vészelte át, ám elvesztette mezővárosi jellegét.151 Gyöngyös mezőváros azonban mindvégig megőrizte központi jellegét, s még a hódoltsági időkben is kereskedelmi központ maradt, miközben a kézművesipar is fennmaradt, nem csupán a mezőgazdaság, amely elsősorban szőlőművelést jelentett.152 Az 1710-es évek második felében a vizsgált öt uradalom területén gazdálkodó 906 családfő 38%-a élt a gyöngyösi, 22%-a a szécsényi, 19%-a Koháry II. István füleki, 14%-a a zsélyi és 7%-a Koháry Farkas fiainak füleki uradalmában. Az urbáriumokból nem olvasható ki a Koháry-birtokokon élők 9%-ának származása. Az ismert származású gazdák között uradalmanként eltérő volt a jövevények aránya, hiszen a két füleki uradalomban a többi uradalomhoz képest jóval alacsonyabb volt a jövevények aránya, olyannyira, hogy Koháry Farkas fiainak részében csak egy főt minősítettek jövevénynek. A zsélyi birtokrészen nagyobb, a szécsényiben azonos, míg a gyöngyösiben kisebb volt a jövevények aránya a helybelinek tartott gazdákhoz képest.153 A helybeli és a jövevény gazdák összeírása A Koháry család vizsgált birtokain összesen 906 gazda adatait rögzítették az urbáriumokban, ebből 320 gazdát írtak össze Heves és Külső-Szolnok vármegyében, illetve öt családfőt a Gömör vármegyei Síden.154 A forrás kilenc zahorai gazdát I48Oborni, 1987. 134-140. M9Borovszky, 2004.; Belitzky, 1973. 187-190.; Mocsáry, 1982. III. köt. 89-90. 150 Pálmány, 1987. 186. 151 Soós, 1975. 68-70., 231-232., 244-245., 277., 519. 152 Szakály, 1984. 147-178. 153Szirácsik, 2007. 151 Szirácsik, 2007. 63
