Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
Befejezés
Ha a Koháryak Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyében összeírt öt uradalmába betelepülő jövevények gazdasági lehetőségeit és esélyeit figyeljük az 1716. és 1718. évi urbáriumok alapján, akkor azt a meglepő felfedezést tehetjük, hogy a jövevény gazdák a helybeli társaikhoz viszonyítva nem feltétlenül kerültek rosszabb helyzetbe. Gyakran előfordult, hogy a jövevények gazdasági feltételei jobbak voltak a helybelinek számító gazdákénál! Nagyon sok jövevénynek sikerült földhöz jutnia, sőt akadtak olyanok is, akik felhagyhattak korábbi tevékenységükkel, és az egykori pásztorok, iparosok önálló gazdaságot hoztak létre. A helybeli gazdákhoz tartozó házhelyek nem feltétlenül voltak számottevőbbek, hiszen a jövevény gazdák átlagosan nagyobb házhelyet bírtak Koháry II. István füleki és zsélyi uradalmaiban a helybeli gazdákhoz képest. A zsélyi uradalomban ráadásul - a többi birtoktól eltérően - a jövevényeknek volt nagyobb telki állományba tartozó szántóterülete, s rétjeik átlagos nagysága is megközelítette a helybeliekét. Általában azonban a jövevények kisebb mezőgazdasági területéhez kevesebb igásállat tartozott, bár a gyöngyösi uradalomban és Koháry II. István füleki uradalmában a jövevények állatállománya meghaladta a helybeliekét. Érdekesnek tarthatjuk azt is, hogy a pásztorok többsége helybeli volt. A jövevény és helybeli iparosok között sem mutatható ki éles eltérés, mint ahogyan uradalmi alkalmazottá, tisztviselővé is válhattak jövevények és helybeliek egyaránt. A jövevény katonák éppúgy megtalálhatták számításukat, mint a döntő többségében az uradalom területén élt helybeli katonák vagy azok leszármazottai. Falusi bíróvá is válhatott jövevény, ha elég módos volt, míg a néhány koldus között csak jövevényeket találtak az úrbéri összeírást készítők. A Koháry család vizsgált birtokain összesen 906 gazda adatait jegyezték le az urbáriumokban. A gazdák jogállása szerint szabadosokat és szabadmenetelűeket, nemeseket, jobbágyokat és zselléreket különböztethetünk meg. A vizsgált Koháry-birtokokra nem volt jellemző a szabadosok nagy száma. A betelepülő gazdák 2%-a korábban szabados, illetve szabadmenetelű volt. A városok lehetőségeire hívja fel a figyelmet az a tény is, hogy a korábban „uratlan szabad emberek” közül többen a Koháry birtokosok mezővárosaiban telepedtek le. E jövevények eltérő jogállásúakká váltak a Koháry-birtokokon, illetve különböző gazdasági feltételek közé kerültek. Közülük csupán a földesúri alkalmazásban álló, házhellyel rendelkező ifjabb Bárány (Baran) János tarthatta meg korábbi státuszát, vagyis szabados maradhatott. E kedvezmény oka, hogy apja telepítette be (Balassa)Gyarmatot, s ő maga is Koháry II. István uradalmi alkalmazottja volt. Az 1710-es évek második felében végrehajtott összeírás során a gazdák 5%-ánál állapították meg, hogy a Koháry-birtokon gazdálkodó, személyében nemes gazda volt. A nemesek főleg a mezővárosokba húzódtak. Zselléreket jóformán csak Szécsényben jegyeztek le, de számos házhelynélkülivel, tehát zsellérrel találkozhatunk a források lapjain. A házhelyeket azonban nem minden településen jegyezték le. Ahol ismert volt a házhellyel rendelkezők kiléte, ott tudható, a gazdák 63%-a rendelkezett házhellyel, s csak 16%-ról állíthatjuk biztosan, hogy nem jutott nekik házhely. 300
