Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

Befejezés

toztak 1724-ig a szécsényi és gyöngyösi uradalmak, majd utána a nem zálogbirtokhoz tartozó Bosnyák-féle részek. 1724-ben ugyanis a Forgáchok visszakapták addig zálogban lévő birtokaikat, vagyis a szécsényi és gyöngyösi uradalmakat. Ekkor kerülhetett birtokigazgatásilag a zsélyi uradalom Koháry II. István divényi uradalmához. A Koháry-birtokok sajátossága volt, hogy a három birtoktípust egy irányítás alá vonták.

A szécsényi, gyöngyösi, részben a zsélyi uradalom 1716. évi összeírása fennmaradt, a (karancs)sági birtokrészé viszont nem. A Koháry II. Istvánhoz tartozó füleki birtokrész urbáriuma szintén 1716-ban készült el, míg a Koháry Farkas fiainak birtokában lévő füleki birtokrészé 1718-ban.

Az 1710-es évek második felében készült urbáriumok alapján a vizsgált öt uradalom területén gazdálkodó 906 családfő 38%-a élt a gyöngyösi, 22%-a a szécsényi, 19%-a Koháry II. István füleki, 14%-a a zsélyi és 7%-a Koháry Farkas fiainak füleki uradalmában. Az urbáriumokból nem olvasható ki a Koháry-birtokokon élők 9%-ának származása. Az ismert származású gazdák között uradalmanként eltérő volt a jövevények aránya. Az összeírásokban szereplő 906 gazda 58%-a helyi lakosnak vallotta magát, míg 32%-uk jövevénynek.

Az urbáriumok lejegyzői a jövevény gazdák esetében fontosnak tarthatták megállapítani érkezésük pontos idejét. A 290 jövevény közül mindössze 93 gazdáról nem tudjuk, hogy mikor telepedett le a vizsgálatunk tárgyát képező Nógrád vármegyei központú Koháry-birtokon. Jövevénynek azonban nem csupán a néhány évvel korábban beköltözött személyeket tartották. Olykor még azt is megjegyezték, ha a betelepülőt a szülei gyermekkorában hozták a területre, amire az időközben felnőtté váló gazda gyakorta nem, vagy csak igen haloványan emlékezett. Előfordult, hogy a jövevényeket befogadó közösség, esetleg az átöröklődő generációs emlékezet őrizte meg a betelepülés időpontját, esetleg annak módját. A helybeli gazdák mostohafiainak eredetét is figyelték. Másfelől fontosnak tartották leszögezni, hogy a gyermek apja helybeli volt. A sok csatát megjárt Koháry II. István birtokán az apa foglalkozása is jobbára akkor vált fontossá, ha katona volt.

Általában a jövevények többsége felnőttkorában hagyta el korábbi lakóhelyét. 197 esetben ismert a jövevény érkezésének dátuma, ami alapján elmondhatjuk, hogy megjegyezték azt is, ha valaki akár 40 évvel korábban vándorolt a Nógrád vármegyei központú Koháry-birtokra.

Az időmegjelölésnél elsősorban az ott-tartózkodás időtartamát adták meg. Olykor a megérkezés dátumát határozták meg, amit olyan emlékezetes történelmi eseményhez kapcsoltak, amely gyakorta meghatározta további életüket. A migráció dátumaként megnevezett események alapján megfigyelhetjük, hogy a korabeli lakosság számára melyek voltak a korszakhatárt jelentő történelmi események. A 197 gazda beköltözési idejéről a következőket mondhatjuk el vallomásaik alapján. Fülek 1682. évi pusztulása előtt a jövevények 4%-a érkezett a Koháryak gyöngyösi és horti birtokaira, majd ezt követően Buda 1686. évi felszabadításáig újabb 6%-uk a Nógrád, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegyei uradalmaikba.

296