Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
VII. Az uradalom pénzmozgásai
bérletek voltak a meghatározóak, ezek közül is a rétek, legelők bérbeadása volt a legjellemzőbb. Az ipari bérlet Koháry András birtokán a malmok és a mészárszékek bérléséből állt, az országbíró birtokán csak a malombérből, eközben a közös családi birtokon megjelent a malom, a mészárszék mellett a serfőzőház bérlése is. Kereskedelmi bérlet csak a családi birtok kocsmájának bérbeadásából származott. Mindhárom birtoktípuson a jobbágyi eredetű bevételt döntő mértékben a cenzus határozta meg. Koháry II. István birtokán a bevételek nagyobb hányadát a jobbágyi eredetű pénzek tették ki, a földesúri kezelésből és a bérletből származó bevételek csak másodlagosak voltak. Koháry András birtokán 1731-ig és a családi birtokon éppen ellentétes volt a helyzet, ahol a kocsmák nagy bevételei miatt a földesúri kezelésben lévő pénzek aránya meghaladta a jobbágyi eredetű és a bérletből származó összegeket. A legnagyobb éves bevétel azonban az országbíró birtokán mutatható ki, amely a nagyobb birtokterülettel és jobbágyszámmal igencsak magyarázható. Az országbíró 1731. évi halálát követően a jószágát öröklő Koháry András birtokán is a jobbágyi eredetű pénzek váltak jelentősebbekké. A működési kiadások mindhárom birtoktípuson meglepően szerények voltak. Szinte alig költöttek ingatlanra, ingóságra, a tizedbérleti díj is Koháry II. István birtokán volt inkább magasabb, majd örökösének 1731. évi számadásában. A fizetések és munkadíjak arányát magasnak mondhatjuk a működési kiadások között. A működési kiadások nagyságát és összetételét tekintve szinte hihetetlennek tűnik, hogy a birtokok működése biztosított volt. Mindenesetre a földesurak szempontjából Nógrád vármegyei központú birtokaik eredményesen működtek a közös tiszttartó segítségével. A földesurak jövedelme a birtokaikból származó bevételekből eredeztethető úgy, hogy a bevételekből le kell vonjuk az uradalmakra fordított kiadásokat, vagyis a működési költségeket. A működési költségek alacsony volta miatt a földesúri jövedelem a Koháryak családi birtokán 1720 és 1731 között 99%-os volt, Koháry II. István birtokán 1725-ben 15%-os, 1726-1730 között 79-96%-os, Koháry András birtokán pedig 1727-1731 között 71-73%-os. A földesúri jövedelem ilyen magas arányával a szakirodalomban más uradalmak esetében nem igazán találkozhatunk a korszakban, a divényi uradalomban is 1721-1731 között csak 13-55% között mozgott ez az érték.785 785 785 Szirácsik, 2005. A CD-ROM melléklet vonatkozó adatai alapján. 244
