Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
V. Az ipari termelés
A helybelinek számító gyöngyöstarjáni Szőke Péter, a falu molnárja tizenöt éves fiával dolgozott, de sem állata, sem földje nem volt.665 Jól látszik tehát, hogy az iparosok nagyobb része házhellyel rendelkezett, tehát be tudtak kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe, ám a földnélküliek is vállalhattak munkát mások gazdaságában. E jelenség megfigyelhető volt a korabeli országban máshol is.666 A jövevény iparosok földhöz jutási lehetősége a helybeli társaikhoz, sőt a kizárólag mezőgazdasági termelésből élő gazdákhoz hasonló lehetett. A mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolódás azonban annak is a jele volt, hogy a mesterségükből nem tudtak megélni. A mezőgazdasági termelés jó keresetkiegészítési lehetőség lehetett, esetleg akár nagyobb hasznot is hajthatott, bizonyára az utóbbi ok vezetett ahhoz, hogy két (balassa)gyarmati mesterember és a keszegi volt serfőző felhagyott korábbi mesterségével. Némely esetben megjegyezték, hogy a Koháry-birtokon élő gazda apja mesterember volt. A jövevény szécsényi iparosok között a már említett Mészáros János „apja is mészáros volt”, Nagy Ferencnek „kovács mesterember volt az atyja is”. Mindketten házhelyet kaptak Szécsényben, de folytatták apjuk mesterségét is.667 Akadtak olyanok, akiknek az apja valamilyen mesterséget űzött, mégis a vizsgált Koháry-birtokon kimondottan mezőgazdasági termelőkké váltak. Az adácsi Kovács Péter kovács a Komárom vármegyei Udvadról származott, „ahol is atyja szabad kovács ember volt”, 1714-ben Adácsra költözött, ahol két ökre, egy-egy lova és tehene volt, a településen a gazdák földjeit nem jegyezték le.668 669 * 671 A zsélyi Molnár András „atyja vándorló mesterember volt, maga vagyon 32 esztendeje, mióta a méltóságos úr keze alatt lakik”. Molnár 1716-ban tízéves fiával élt lA házhelyen.669 A jövevények egy részét tehát nem valamilyen mesterség gyakorlása vonzotta a Koháry-birtokokra, hanem részben vagy teljesen a megművelhető földterület. A Koháryak számadásaiban alig találkozhatunk a lakosság ipari tevékenységével. Mindössze annyit tudunk erről az időszakról, hogy a Koháry család osztatlan birtokainak számadása 1721-ből és 1724-ből beszámol arról, hogy a füleki Sinkovics László és Szabó Dávid két pálinkafőző vasfazék után 3 forintot fizetett.670 Az 1710-es évek második felében uradalmi pálinka- és serfőzőházról csak két mezővárosban emlékeztek meg. A Koháry II. István birtokában lévő (Balassa)Gyarmaton volt egy serfőzőház, illetve a família közös tulajdonát képező szécsényi pálinka- és serfőzőház, amelyek azonban nem voltak befejezve, mivel „azelőtti tisztek nem jól viselték gondját”.671 “5Szirácsik, 2007.138. 66s Faragó, 1985./2. 18.; Heckenast, 1989. 123. “7Szirácsik, 2007. 25-26. “"Szirácsik, 2007. 117. 669 Szirácsik, 2007. 88. 6711 §ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fil’akove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 671 Szirácsik, 2007. 33., 81. 202
