Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
Noha a Koháryak egyes települései a Nógrád vármegyét átszelő Ipoly folyóhoz közel terültek el, ennek ellenére az uradalom vízhasználatáról, illetve annak szabályozásáról a fennmaradt uradalmi források nem adnak számot. Néhány alkalommal a földesúri igények kiszolgálására a tiszttartó ugyan halat vásárolt, vagy teknősbékát, de amikor megjegyezték a származási helyet, akkor a Koháry-birtokokon kívül hömpölygő Tisza folyóra tettek utalást. Például 1721. március 29-én Koháry András konyhájára vettek és küldtek „Tiszabéli friss posar halat”. Posár halnak a kortársak egyébként a pontyot nevezték.652 Ugyanebben az esztendőben a tiszttartó augusztus 18-án Koháry szentantali konyhájára elküldött 16 teknősbékát („tekenős békát”), amelynek származási helyére nem tettek utalást.653 A majorsági gazdálkodás jellege A Koháryak Nógrád vármegyei központú három birtoktípusán kimutatható majorságok közül a Koháry II. Istváné volt a legjelentősebb a Rákóczi-szabadságharcot követő időszakban. A birtokán lévő majorsági szántók, rétek és legelők kiterjedtebbek voltak a Koháryak közös családi birtokához és Koháry Farkas fiainak birtokához képest. Majorsági szőlőskertek csak a közös birtokon voltak, illetve Koháry II. István birtokán, ez utóbbiak lehettek a nagyobbak. Csak Koháry II. István birtokán volt majorsági kert, ha nagyon szerény is. A kezdetben több településen is kimutatható majorsági szántók esetében Koháry II. István majorságában megfigyelhető volt a koncentráció, a szántók idővel Fülekre és (Karancs)Ságra korlátozódtak. A szántók esetében kimutatható archaikus termelési mód a majorsági szántót felvállaló jobbágyok számára járadékmérséklést, a földesúrnak kiadáscsökkentést eredményezett. A szőlőtermelésre alkalmas Heves és Külső-Szolnok vármegyei vidékek zálogból való kikerülésével Füleken indult el igen mérsékelt sikerrel a bortermelés. Szőlőművelésre szinte alig költöttek. A majorsági rétek és legelők nem csupán a majorbéli állatok táplálását szolgálták. A környező falvakban lakó jobbágyok igen gyakran bérbe vették ezeket a területeket mindhárom birtoktípuson. Koháry II. István füleki majorságában lovakat, szamarakat, szarvasmarhákat és méheket tartottak. Koháry András birtokán csak a ló és sertés volt kimutatható, míg a közös birtokon csak egy évben fizettek - egyébként Koháry II. István birtokán dolgozó - lovászokat. A majorságokban termesztett növények és az ott tartott állatok elsősorban az uradalmi önellátást szolgálták, bár az uradalmi és földesúri szükséglet általában 652 Draveczky, 2001. 71. 653 §ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fil’akove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 198
