Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
1 fizetett, aki Egerből eleven fácán madarakkal érkezett. 1721. december 15-én és 19-én Koháry András parancsára 11 császármadarat vett a tiszttartó Szentantalra ismeretlen helyről. A vadász megjelenése az 1720-as években viszonylag korainak mondható. A Zichyek divényi uradalmában például először 1731-ben fizettek az uradalom vadászának, aki azonban feltehetőleg nem a Zichy hitbizomány területén, hanem Pozsonyban vadászott, majd 1735-től fogva egy divényi és egy (balassa)gyarmati vadászt foglalkoztattak.648 A vadászok megjelenése a sárospataki uradalomban is az 1730-as évekre tehető, de az erdőgazdálkodás egyik uradalomban sem volt tervszerű. A sárospataki uradalom anyagilag megbecsült vadászai a vadállomány védői, az uradalmi vadszükséglet kielégítői voltak, s a faállomány őrzését is ellátták.649 A Koháry-birtokok vadászai esetében csak a vadászást tudjuk kimutatni feladatként. Az erdőkben egyébként a lakosság a Rákóczi-szabadságharcot követő években még vadászhatott, ugyanis a földesúrnak a települések őzzel és vaddisznóval is tartoztak, bár pénzben megválthatták e kötelezettségüket. A parasztság vadászatára nincs több utalás, de fegyver helyett hurokkal is vadászhattak.650 Az 1720-tól fennmaradt számadások viszont már kizárólag csak váltópénzről tesznek említést. A korszakra vonatkozóan azonban a fakitermelés nem követhető úgy, mint a makkoltatás és a vadászat. A birtokon kitermelt fáról nem vezettek számadást, legalábbis nem maradt fenn ilyen jellegű irat. A jobbágyok erdőhasználatáról sem tudunk beszámolni a források alapján. Mindezek ellenére jó okkal feltételezhetjük, hogy a fában is gazdag erdők jobbára kielégíthették a tűzifa és épületfa szükségletet. Az erdők azonban nemcsak vadakban bővelkedtek. 1721-ben a tiszttartó „szőmőrcse és peszérke gombát” küldött Szentantalra a földesúri konyhára. Az uradalmi vízhasználat A halászati jog szempontjából a vizek három osztályát különböztették meg a korabeli Magyarországon. Az elsőrangú vizek, a legértékesebb hal- és vizafogó helyek egy része független volt a parti birtokosoktól, másik részét ellenben a földesúr tilosaiként tartották számon, s ezeken a helyeken a halász az ő számára foghatta ki a halakat. A jobbágyok halászták viszont a másodrangú vizeket, de a kifogott hal egy része a földesurat illette. A harmadrangú vizek halászatába a földesúr nem szólt bele.651 648Szirácsik, 205. 110. 649 Ravasz, 1938. 74-75. 65i’Paládi-Kovács, 2006. 29-30. 651 Andrásfalvy, 1973. 25. 197
