Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

I. A felhasznált főbb források

rész jutott? A közös családi birtokból származó bevételeket hogyan osztották föl a családtagok egymás között?

Ezt követően eltérő sorrendben a földesúrnak járó különféle járadékokról, bérletekről kívántak értesülést szerezni. Szóltak az adott település cenzusáról, robotjáról, különféle címen szedett ajándékokról, váltópénzekről. Fontos volt az is, hogy a helység milyen és mennyi dézsmával tartozott. A dézsmán az egyháztól bérelt tizedet és a földesúrnak járó kilencedet is értették.35 * A malmokról, vámházakról, ser- és pálinkafőzdékről, korcsmákról, mészárszékekről, vásárokról sem feledkeztek meg, minden lényeges tudnivalót leírtak róluk a belőlük származó uradalmi bevételek miatt. Ha volt, akkor a földesúrtól bérelt földek után járó díjat is szabályozták. Említést tettek a majorság állapotáról is.

Minden esetben rögzítették a települések határait, beszámoltak az esetleges határvitákról. Olykor érdekes leírást olvashatunk a település gazdaságföldrajzi adottságaira vonatkozóan is. Végül pedig a birtokról elment jobbágyok felől tudakozódtak.

Külön kell megemlékeznünk az 1718-ban készült összeírásról, amelynek szöveges része meglehetősen szűkszavú volt, kivéve akkor, amikor Koháry Farkas fiainak birtokrészét különböztették meg Koháry II. Istvánétól. A két füleki birtokrész közötti határ leírása a korábbiakhoz képest részletesebbé vált, a családtagok közötti vitát próbálták talán ily módon elkerülni. Igaz ugyan, hogy az 1716. évi összeírás az országbíró jószágának határait is pontosította, Füleken például „Az úrfiak rétjétől nagy fekete kövek vannak határul rakva, akik megkülönböztetik egyikét a másikától”.26 A földesúri bevételek felsorolására alig tértek ki, viszont gyakorta utaltak vissza az adott település Koháry II. Istvánhoz tartozó részének úrbéri szabályozására, amelyet Koháry Farkas fiainak felén is többé-kevésbé érvényesnek tartottak.

A puszták összeírása némileg hasonlított a lakott területekéhez. Ismertették, hogy a pusztának voltak-e más birtokosai, mekkora volt a Koháryak, illetve az egyes családtagok része. Beszámoltak arról, hogy volt-e szántóföld, esetleg rét a pusztán, kik művelték azt, s mennyi bevétele származott ebből a földesúrnak. A puszták többségét azonban inkább legeltetésre szokták átengedni, a makkos erdőket pedig sertések hizlalására, az utánuk járó bevételekről, úgymint bérleti díjról, dézsmáról ugyancsak említést tettek.

Az urbárium alapvető célja az volt, hogy a földesúrnak járó jövedelmeket úgy biztosítsa, hogy rögzítse az uradalom területén élők terheit. A különféle terhek csökkentésére, eltitkolására persze történtek kísérletek.

Koháry II. István füleki uradalmában lévő településeken tagadták, hogy korábban mézet szoktak adni, vagy azt pénzben váltották volna meg, „de Korponay János úr ők[e]gy[e]lme azt mondja, hogy ahol egy icce vajat szoktak adni, ahhoz egy mesz-35 A Zichy család divényi uradalmának gyakorlata is hasonló volt. (Szirácsik, 2005. 64.)

w Szirácsik, 2007. 153.

19