Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

I. A felhasznált főbb források

A zsélyi uradalom esetében Gömrey Jánosnak a „gondviselő” ifjabb Bárány (Baran) János (balassa)gyarmati szabados tett jelentést.27 Apját Koháry II. István például (Balassa)Gyarmat betelepítésével bízta meg, így nálánál jóformán senki sem ismerhette jobban a helyi állapotokat.28

Trázsról Bertok Máté, Fabian Gergely és Varga István nyilatkozott. Érdekes azonban, hogy a falu összeírásában Varga István neve nem szerepel. A társai idősebb emberek lehettek, hiszen Fabian nagyobbik fia az összeírás elkészülésekor már házas ember volt, kisebbik fia pedig betöltötte a 18. életévét. Hasonló volt a helyzet Bertokkal is, nagyobbik fia házas, míg kisebbik fia húsz éves volt. A két személyt összehasonlítva Bertoknak kevesebb állata lehetett, de a helyi közösségben nem ő számított a legszegényebbnek.29

Kozma Pál és Molnár Tamás a lóciakról számolt be. Kozmának két nős és egy húsz esztendős fia volt, Molnárnak viszont a házas fián kívül négy fia, akik tizenhat évesek vagy annál fiatalabbak voltak. A többi lóéival összehasonlítva házhelyük nagynak számított.30

Gyöngyös mezővárosban két polgár, Szent Martonyi István és Seti János, illetve Verpeléti Ferenc segítette az összeíró munkáját. A fél házhelyen élő Verpeléti Csiffárról érkezett hozzávetően „40 esztendeje”, míg a két polgár nem került be az összeírásba.31

Az urbáriumok létrejöttekor a korábbi szokásjogot rögzítették a földesúri bevételek földbirtokosok közötti felosztásakor, a különféle jobbágyi terhek felsorolásakor és megállapításakor, illetve az előző évi bevételek számbavételekor egyaránt. Az érintett területre vonatkozóan a Koháry család levéltárában nem maradt fenn sem korábbi, sem későbbi úrbéri szabályozás, változást majd csak az 1767. évi Mária Terézia-féle úrbérrendelet hozott, amelynek hatására új urbáriumok készültek. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a közölt magánföldesúri urbáriumok települései és pusztái a XVIII. század közepéig jobbára kikerültek a Koháry család kezeléséből, s ezzel az urbáriumok elfogadása vagy megváltoztatása is az új birtokosok lehetőségévé vált.

A Koháry család levéltárából nem került elő utasítás, amely alapján az adatfelvételt elvégezhették volna, mégis az urbáriumok viszonylag egységes arculata arra enged következtetni, hogy létezett ilyen írásbeli vagy szóbeli rendelkezés. Ezt az

27 Ifj. Bárány (Baran) Jánost idős apja helyére 1713-ban nevezte ki Koháry II. István. (MNL NML V. 1. Balassagyarmat mezőváros tanácsának iratai, Balassagyarmat város bizonyítványa ifjabb Baran János részére 1703-ból.)

28 Koháry II. István telepítő levele Bárány (Baran) János részére 1690. január 1-én kelt szlovák nyelven, az évi haszonbérről egy ponttal megtoldott változatát 1691. augusztus 4-én, Nógrád vármegye magyar nyelvű átiratát pedig 1694. január 26-án adták ki. (Nagy, 2004.)

29 Szirácsik, 2007.43-45.

1,1 Szirácsik, 2007. 49-51.

31 Szirácsik, 2007. 109-112.

16