Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
I. A felhasznált főbb források
utasítást próbáljuk az alábbiakban rekonstruálni olyan módon, hogy az elkészült urbáriumok eltéréseire is fölhívjuk a figyelmet. Az egyes uradalomrészek urbáriumait külön füzetekbe vették fel. Az egyes uradalmakat nem nevezték meg, azt a szakirodalom és a rendelkezésünkre álló források alapján rekonstruáltuk.32 A füzeteknek rövid általános bevezetővel kellett kezdődniük, amely tartalmazta a következő adatokat:- az adott uradalomhoz tartozó falvak neveit (a települések felsorolása az 1718. évi összeírásban nem található),- az összeírás keltének évét (a gyöngyösi uradalom esetében a települések urbáriumai elején rendszerint feltüntették a pontos dátumot is),- az uradalom tulajdonosának nevét (ha Koháry II. István volt a kizárólagos tulajdonos, akkor ezt mindig megtették, ha a család közösen bírta a jószágot az országbíróval, akkor nem, s megkülönböztették Koháry Farkas fiainak füleki uradalmát is, hogy ne keverhessék össze Koháry II. István füleki birtokrészével). Az általános bevezető után következtek az uradalmakhoz tartozó települések és puszták egymást követő úrbéri összeírásai. Elsőként megállapították, hogy az említett hely falu, mezőváros vagy puszta volt-e. A lakott helyek esetében közölték, hogy melyik vármegyéhez tartozott. Olykor megjegyezték, hogy az adott hely mekkora hányada illette a Koháryakat. A települések esetében az urbárium jól láthatóan két részre oszlott, mégpedig egy táblázatba foglalt összeírásra és egy szöveges részre. A táblázatba jegyezték le a településen található családfők adatait. A táblázat teljesen elmaradt Szécsényhalásziban33 és Varsányban34, mivel nem voltak összeírható családfők, vagy csak egy jobbágy élt ott, de az sem az országbíró részén. Igyekeztek minden férfit összeírni a robot, a munkaerő, a gazdaságok teherbíró képessége miatt, s nem utolsósorban a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása érdekében. A táblázatokba kerültek tehát a családfők nevei a gazdaságukban élő férfiakéval, akiket egyéves kortól írtak össze. A nős családtagok esetében az életkort nem adták meg, csak azt, hogy házasok, illetve hány éves gyermekeik voltak. Jelölték, hogy ki milyen rokonsági fokban állt a családfővel, ilyenkor a neve mellé írták, hogy a családfő fia, mostohafia, bátyja, öccse, unokája, veje, esetleg melyik rokonának fia volt. Ez valamennyi település összeírásában megtalálható. A házhelyük méretére is kíváncsiak voltak. A telekre vonatkozó adatok azonban nem kerültek be Adács, Visznek és Hort összeírásába, miközben Gyöngyös 32Szirácsik, 2007. 33 Koháry II. Istvánnak Szécsényhalásziban csak két házhelye volt, amelyeken korábban két jobbágy lakott, de mindkettő meghalt, kis árváik maradtak, akiket nem is írtak össze. 34 Varsányban Koháry Farkas fiainak részén egy jobbágy lakott, Koháry II. István részén pedig senki. 17
