Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A mezővárosok általában a „vásáros helyek"-böl fejlődtek ki. A Koháry-birtokok mezővárosai közül az 1710-es évek második felében készült urbáriumok csak a szécsényi és (balassa)gyarmati vásárokat említették meg. Szécsényben Szent Pál fordulása, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Szent György, Tóbiás és Szent Antal napján valamint Szent Katalin ünnepén tartottak vásárt. Ahogy megjegyezték, a Szent Pál- és Szent György-napi vásárok „a többihez képest meglehetősek, de a többi, akár azzal, akár anélkül".544 (Balassa)Gyarmaton évente öt vásárt tartottak Gyertyaszentelő Boldogasszonykor, Dominica Laetere ünnepén, Szent Fülöp és Jakab napján, Szent István király ünnepén és Szent Mihály napján.545 A vásárok jövedelmét (Balassa)Gyarmaton a helyi lakosoknak engedte át a földesúr. A gyöngyösi vásárok kevésbé lehettek fontosak a Koháryaknak, hiszen kila vetés alá való szántót, amelyet nem osztottak fel a Koháryak és Szemere Györgyné között, ezért az utána járó dézsmát a birtokosok között arányosan osztották föl. A gyöngyösi uradalom bortermő vidékein Gyöngyöstarjánban volt a Koháry famíliának 12 kapás majorsági szőleje, amelyet a lakosok szoktak művelni. 1716-ban itt hat akó bor termett. Gyöngyös mezővárosban két majorsági szőleje is volt a Koháryaknak, az egyik kilenc, a másik 40 kapás területen, „de minthogy rosszul dolgoztak, illendősebb parlag szőlőnek mondani, mint majorságnak”. A problémával a földesúr már korábban is találkozott. Még 1672-ben Koháry II. István tanúvallomást kért a város tanácsától, hogy szőlejét olyan jól művelik-e, mint akkor, amikor az még Forgách Ádám birtokában volt. A füleki uradalomban több helyen is volt majorsági föld. Nagydarócon a Koháry famíliának nyolc darabban összesen 92 kila vetés alá való majorsági szántója volt, illetve négy darabban kilenc szekér szénát termő majorsági rét, amelyről úgy nyilatkoztak 1716-ban, „minthogy nem volt kinek eladni az idén, csak ottveszett a füve”. Sávolyon Koháry II. Istvánnak három nyomásban lévő földjéből ugyanekkor hét kila vetés alá való majorsági szántó volt bevetve. Ipolynyitrán csak majorsági rét volt, amely körülbelül hat szekér szénát szokott teremni, ha a „víz el nem rontja”, ezt körülbelül 6 forintért tudták eladni. A garábi majorsági rétet a helyi zsellérek hozzávetőleg fél tallérért szokták bérbe venni. Tekintélyes majorsági földek húzódtak Füleken is, ahol négy darabban 149 kila vetés alá való majorsági szántót műveltek. A Fülekhez közeli szentfalvai határban hét darabban 106-107 szekér szénát termő majorsági rétet és nyolc darabban 240 kila vetés alá való majorsági szántót találtak. A zsélyi uradalomban Bussán 30 kila vetés alá való szántóföldje volt Koháry II. Istvánnak mindhárom nyomásban, és a három darabban lévő majorsági rétje hét-nyolc szekér szénát is megtermett. Zahorán a 14 kila vetés alá való majorsági szántót a helyiekkel szántatták-vettették s arattatták. A négy szekér szénát termő zahorai rétet is a lakossággal műveltették. Szklabonyán a majorsági rét 12 szekér szénát szokott adni, amikor a „víz el nem rontja”, ezt a lakosok kaszálták, szedték össze, és szállították Zsélyre. Az itteni majorsági földet a lakosokkal szokták szántatni és azokkal, akiket oda „hajtanak” segíteni. A zsélyi központban a majorsági rét akár 20 szekér szénát is megteremhetett, amit a zsélyiek tartoztak lekaszálni, összegyűjteni. A zsélyi majorsági szántóföld bevetése után heteddézsmával tartoztak. Az újratelepített (Balassa)Gyarmaton Koháry II. Istvánnak körülbelül 100 kaszás rétje volt, ami jobb esetben 25 öl szénát adott. A (balassa)gyarmati majorsági földet két nyomásban művelték az 1716-os esztendőben, amikor 50 kila vetés alá való szántót vetettek be a csábi ispánság járásából, amelyen 50 kereszt búza termett. A két darabban lévő 35 kapás majorsági szőlőt „el hagyták pusztulni”, 1716-ban öt és fél akó bort termett. A (balassa)gyarmati majorsági szőlőt a zahoraiakkal, zsélyiekkel, szklabonyaiakkal, kisújfalusiakkal, óváriakkal, kiszellőiekkel együtt szokták mű vehetni. 544 Szirácsik, 2007.34. 515Szirácsik, 2007.81. 154
