Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
mezővárosi gazdát számolták össze. A (balassa)gyarmati gazdák száma alatta maradt a fülekiekének, de meg kell jegyeznünk, hogy (Balassa)Gyarmatnak csak a fele tartozott a Koháry-birtokhoz, míg Fülek teljes egészében.503 * III. 7. 1. táblázat A mezővárosok családi gazdaságai5114 mezőváros összesen özvegyi egygazdás nagycsalád gazdaság / fő Szécsény 93 6 87 0 (Balassa)Gyarmat 39 1 26 12 Gyöngyös 70 7 63 0 Gyöngyöspata 111 1 102 8 Fülek 54 1 53 0 A család- és háztartásszerkezetet vizsgálva elmondhatjuk, hogy bár Gyöngyöspatán is találtak az összeírok nagycsaládokat, a nagycsalád inkább (Balassa)Gyarmatra volt jellemző. A nagycsalád több házas felnőtt férfi közös gazdálkodását jelentette. Mindez azért figyelemreméltó, mert ha önálló gazdasági egységekre bomlottak volna a nagycsaládok, akkor a (balassa)gyarmati gazdák száma meghaladta volna a fülekiekét. Miért nem gazdálkodott tehát minden nagycsaládban élő gazda önálló, ún. egygazdás gazdasági modellben? A lehetőség adott lett volna, hiszen a tizenegy lakott házhely mellett kilenc puszta házhely is volt (Balassa)Gyarmaton, míg más városoknál nem írtak össze ilyen sok puszta házhelyet.505 Mi lehetett ennek az oka? A földesúr a mezővárosi lakosok használatára átengedett házhelyek után eltérő nagyságú bevételre számíthatott. Gyöngyöspata lakosságszámtól függetlenül 72 magyar forintot, Gyöngyös pedig 82 magyar forintot fizetett, ami az ott élő és oda költöző gazdák számára előnyös, népességnövelő hatású lehetett.506 Ez a fizetési mód jellemző volt korábban a török fennhatóság alatt álló, ám a török és magyar földesúrnak is fizetési kötelezettséggel tartozó részeken, mivel a magyar földesúr kevésbé tudta ellenőriztetni a földesúri járulék alapjaként tekintett házhelyek számát, és az utánuk járó pénz begyűjtése is egyszerűbb volt így, egy összegben.507 Ez a fizetési mód ment át a XVIII. századi gyakorlatba. A nógrádi mezővárosokban viszont egy-egy házhely után kellett fizetni, az egy településre jutó összeg tehát a házhelyek számától függött.508 Nem feltétlenül jelentett ez hátrányt a nógrádiaknak, akiknek a földesurak a telepítő leveleikben 503 Szirácsik, 2007. 501 Szirácsik, 2007. 25-33., 68-81., 109-112., 123-136., 150-154. 505 Szirácsik, 2007.25-33., 68-81., 109-112., 123-136., 150-154. 5116 Szirácsik, 2007.112., 136. W7Szakály, 1981.110-112. 51,8 Szirácsik, 2007. 25-33., 68-81., 109-112., 123-136., 150-154. 148
