Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
sokféle kedvezményt ígértek. Jól mutatja ennek jelentőségét, hogy az 1730-as évek elején a Zichyekhez került (Balassa)Gyarmat lakói új földesuraiktól a Koháryaktól kapott régi kedvezményeket kérték visszaállíttatni.509 Mezővárosonként is eltérő összeget kértek a Koháryak, s éppen (Balassa)Gyarmaton kellett a legtöbbet fizetni a házhelyek után. Itt 14 magyar forint és 40 dénár volt a cenzus házhelyenként, míg Füleken 10 magyar forint - bár Borbás János hadnagy mentességet élvezett -, a szécsényi gazdák pedig csak 2,5 dénárt fizettek általában, de néhányuktól még 4 magyar forintot és 80 dénárt is elkértek.510 Az egyéni kedvezményeket vagy súlyosabb terheket nem számítva, látható tehát, hogy a szécsényiek fizették a legkevesebbet, talán ez is okozta, hogy itt volt a legnagyobb a gazdák, gazdaságok száma. Az egyes gazdaságokra nagyobb terhet róttak Füleken, nem véletlen, hogy számuk elmaradt a szécsényiekétől. (Balassa)Gyarmaton viszont a magasabb cenzus előmozdíthatta, hogy adott nagyságú házhelyen egy gazdaságban dolgozzanak családos férfiak, házas testvérek, sógorok, apák és nős gyermekeik, hogy nagycsaládi keretben a közös gazdálkodásuk révén állítsák elő a házhelyükre eső cenzust, vagy ahogyan akkortájt nevezték „adajukat”. A házhely után a földesúrnak járó cenzus nem ösztönözte, hogy a rokon gazdával egy gazdaságban dolgozó házas férfi a nagycsaládi gazdálkodás kereteiből kilépve puszta telket vállaljon. Az is igaz, hogy a házhelyhez tartozó földterület nagysága és minősége sem volt azonos. Például (Balassa)Gyarmaton 10 kila vetés alá való szántóföld és 6 szekér szénára való rét tartozott egy házhelyhez, míg Füleken 6 kila vetés alá való szántó és 2 szekér szénát termő rét. (Balassa)Gyarmaton a munkaintenzív szőlőművelés is több munkáskezet igényelt, mint a szántógazdálkodás, s ez is hozzájárulhatott a nagycsaládok létrejöttéhez.511 Az 1710-es évek második felében készült urbáriumok arról tanúskodnak, hogy az elnéptelenedett Nógrád vármegyei mezővárosok közül főként Füleken, de Szécsényben is többen helybelinek vallották magukat. Mindez azzal függhet össze, hogy az egykori végvárak pusztulását követő újjáépítés idején számosán visszatértek leszármazottaikkal, vagy más véghelyekre húzódtak. Természetesen a polgári lakosság visszaköltözése is jellemző lehetett, akárcsak a falvakban. 5i,9Szirácsik, 2005. 73. 511iSzirácsik, 2007. 25-33., 68-81., 109-112., 123-136., 150-154. 511 (Szirácsik, 2007. 68-81., 150-153.) A nagycsaládok létrejöttét sokféle módon magyarázzák, de elsősorban a parasztságot kutatták ilyen szempontból, nem pedig a városi népességet. Egyik - ez egyébként a kor (Balassa)Gyarmatára nem jellemző - megállapítás a földhiány miatti nagycsaládba húzódás, a zselléresedés elkerülése. (Andorka-Balázs-Kovács, 1984. 187-197.) A birtok szétaprózódása a pusztán álló telkek miatt talán nem tűnik jó indoknak (Balassa)Gyarmat esetében. (Tóth, 1980. 32.) A gazdaság munkaerőigénye itt jobb oknak látszik. (Andorra, 1975. 2-3. sz. 357.; Zimányi, 1985. 342.) Elterjedtebb az a vélemény, hogy a nagyobb adóterheket kívánták elkerülni a nagycsaládba való húzódással. Ez is elképzelhető jelen esetben, de figyelmet érdemel, hogy a nagycsalád inkább csak (Balassa)Gyarmatot jellemezte a Koháryak mezővárosai közül. (Draskóczi, 2003. 3.) 149
